Az arcomba csapott, ököllel. Könnyel telt meg a szemem. Még sosem ütöttek így meg. Bár az anyám keze könnyen eljár, de azok csak nyaklevesek. Ez itt most komoly. A sulival szemközti bérház – később megtudom, Sztálin barokk – íves kapualja alatt ugrunk egymásnak. Béres Sanyi felcukkolt, én meg felszívtam magam és nekimentem.  

Tegnap még együtt „kamáztunk”. Apró gumilabdával játsszuk, ha keményem a földhöz vágod, felpattan az égig, ezt dobjuk a másiknak. Majdnem olyan, mint a kézi. Futni kell a labdával, amíg el nem kapnak, előtte át dobod valakinek, vagy be a kapuba. Nem eshet le, akár a rögbiben. Nem vagyok elég ügyes.

Repül a szemüvegem, röptében látom, hogy már elgörbült. Vörös köd ereszkedik a szememre. Lobbanékonyságom, anyám szerint apai örökség.  Most én ütök, mindkét kézzel egyszerre. Sokat. Rúgok is.  Sír, röhögnek körülöttem. Nem igaz, csak folyik a könny az arcomon. Béres összekuporodva, két kézének fedezékében védi a fejét. Egy lány miatt verekszünk.

Tegnapelőtt Bodrogi felhívott minket a lakásukra. Apja geológus, vizet keres Mongóliában. Van nekik emberbőr-dobjuk, meg rézcsengőjük, amit a lámák ráznak napestig. Kumiszt ittunk, nem volt jó. Azt is az apja hozta, aztán visszament, mert nem bírta a hatalmas puszták nélkül. Egy fényképen az apja mongol ruhában, mellette tepsi arcú nő.  

Az Urbán, a Mélypataki, és a Csehovics a legjobb barátaim. Tulajdonképpen az Urbánt kellene ütnöm, mert az a bizonyos lány őt szereti. Nem engem és a Bérest sem. De az Urbán barát, azzal nem verekszik az ember. Jó fej, őt mindenki kedveli. Az anyukája nem szereti, hogy velem is barátkozik.

Egy héttel ezelőtt este, mikor mentünk haza a napközi után, valaki a 7A-ból beleesett egy latrina-gödörbe. Nyolcan-tízen mentünk keresztül azon a ledózerolt részen, a családi házak helyén, ott ahol lakótelep lesz. Egyszer csak kiabált az a fiú, nem jut eszembe a neve.
– Szarba estem, segítsetek!  Röhögtünk. Elfutottunk, olyan büdös volt.

Anyám nem olyan szép és nem olyan fiatal, mint az Urbán anyja. Irigylem az Uránt. Kalast a nagymamája neveli.  A srácnak gyakran vérzik az orra, akkor hazaküldik. Az mondja Jutka néni, a matektanár, hogy ez egy létező betegség. Amikor dolgozatot írunk, az én orrom is vérezhetne, de sosincs semmi bajom. 

A múlt hónapban megcsináltuk a kardokat. Százas, meg százötvenes szögeket tesszük a villamossínre, és ha jön a tuja, jól kilapítja. Meleg, amikor összeszedjük, ki lehet élezni. Igazán jól néznek ki. Van az a műanyag, ami olyan, mint a drótokon a szigetelés. Kulcstartót lehet fonni belőlük, meg markolatot ezekre a kardokra. 

A Béres szerint, ha krétát eszel, lázad lesz. Azt mondja, egy nem elég, de ha sokat eszel negyvenkét fokos lázad lesz, és meg is halhatsz. A szünetben, mikor nem látja senki, megnyalom a krétát. Ez olyan rossz, hogy ebből, egyet se lehet megenni. Béres két hétig nem jött az iskolába.

Tavasszal a Gyurinak májgyulladása volt. Sokáig nem láttuk. Aztán már lehetett vinni neki a leckét. Mondtam, én szívesen elmegyek. Furcsa szag volt náluk. Közben összerakott egy detektoros rádiót, meg elolvasta a Münchausen báró kalandjait.  Kölcsönkértem, olyan puha fedelű Delfin-könyv. Annak a könyvnek is betegség szaga van. Remélem, nem leszek sárga.  

Fekete Pisti is a barátom. Ketten adjuk a suli zenét. A harmadik szünet előtt, az óra vége előtt tíz perccel kijöhetünk. Nagy szalagos Grundig magnót cipelünk be az igazgatóiba. Ott van a mikrofon. A hangosbemondón keresztül közvetítjük az iskola tornát. Öt perc. Nekünk nem kell csinálni. A többiek ezért irigykednek.

A nyári szünet alatt sokat vagyok otthon egyedül. A szomszéd srác állandóan büntetésben van. Mindig csinál valamit ezért napokig nem engedik ki a lakásból. Eszembe jut a kréta meg a negyvenkét fokos láz. Szerintem nincs is olyan. Hozzányomtam a lázmérőt a rezsóhoz, kipukkad a vége. Apró fémgolyók szaladgáltak a konyhakövön.

Azt a magnót tornaversenyekre is cipeljük. Van ott egyik pici ötödikes lány, igazán ügyes. Ahogy a gerendán hátrahajlik, átmegy kézenállásba, majd kecsesen lábra érkezik az nagyon szép. És nem is esik le. Én a földön sem tudom megcsinálni. Fekete igen, ő gyűrűn is tud kunsztokat. A lányoknak tetszik az ilyesmi.

Szólt az osztályfőnöknőnk, hogy használhatjuk a magnót délután is, amikor kinyit a jégpálya a suliudvaron. A külső hangszórókra kötöttük rá a cuccot, egészen jól szól a zene. Lehet számokat kérni. Szinte mindenki az Ezüst nyarat akarja. A legújabb LGT album. Több srácnak Botas hoki-korija van, az enyém olyan régi tekerős.

Az osztályfőnök csinos fiatal nő. Szerelmes vagyok belé. Gyönyörűen feszül rajra a blúz. Elképzelem, hogy mi van alatta. Van róla egy fényképen. Egy osztálybulin készült, mosolyog.  Beragasztottam egy albumba, szembe a saját fotómmal. Ha becsukom, összeér az arcunk. Ki tudja, mi történik ott a sötétben. Azt mondja, férjhez megy. Utálom.

Mikor hetedikes voltam elhívtak egy nyolcadikos buliba. És még négyet az osztályunkból. Jó, hogy ott volt a Vozár Klári, mert az Urbán beelőzött, elszerette előlem a Királyt. Igaz, hogy az Orosz Józsinak meg a Klári tetszett. Mondta is, hogy hagyjam békén, de a Klárin azt láttam, hogy még nem döntött.  

Azon a bulin táncolok egy nyolcadikos lánnyal. Mikor lassúzunk, hozzáér a combom a combjához. Érzem szoknyája alatt a harisnyáját, meg a domborulatot. Melegem van nagyon. Fénykép is készül rólunk, úgy ahogy táncolunk. Bazsalygok, mint egy vadalma, a lány is mosolyog. Ezt is beragasztom abba az albumba. Lehet Oroszé a Vozár. 

Rajzpályázatra küldtek. A tanár szerint jó vagyok, szerintem meg nem. Láttam olyat, aki nagyon jól rajzol, lovat is, embert is, meg Omega és Illés emblémát. Két képet kellett festenem, egy síelőset, meg egy Lenineset. A másodikról Ottó bácsi lemosta a festéket, rajzolt valamit, én meg kiszíneztem. Nem nyertem. Tudtam én.

A felvételihez be kell adni a jelentkezési lapot. Anyám az mondja, menjek szakközépbe. Jó, megyek. Úgy néz ki 4.9 lesz az átlagom, gimnáziumba is felvennének az osztályfőnököm szerint. A földrajzot, meg a fizikát szeretem, de az irodalmat és a történelmet is. Sajnos nincs olyan szakközép, ahová irodalom és történelem kell. 

Amikor felsős lettem, mindjárt megkedvelt az irodalom tanárnő. Én is őt. Állandóan verseket tanultam, és szavaltam az ünnepélyeken. Egy idő után aztán beleuntam a verstanulásba. Egyszer úgy álltam ki, hogy nem tudtam a szöveget, beégtem rendesen. Nem kellett többé szavalnom. Zászlótartó lettem, csapatzászlótartó. Már nem szeret annyira az irodalom tanárnő.

Két helyre lehet elküldeni a felvételi lapot. A fizika miatt egy erősáramú iskolába adom be elsőnek. Az is közrejátszik, hogy a haverom, Bomi is ide jelentkezik. Biztosan jó lesz, mert a felvételi dolgozat és az elbeszélgetés is sikerül. Orvosi vizsgálatra várunk félmeztelenül, minden hülyeségen röhögünk. A szemem miatt alkalmatlan vagyok.

Az alsóban két tanító nénim volt. Árvát jobban szerettem. Hozzájuk jártam zongorázni. Nekünk nem volt. Ő megengedte, hogy náluk gyakoroljak. Az apukája, engedett be, mindig azt mondta, – Na, megjött Bartók Béla unokája. A következő órában Erika jött. A bácsi kiment, én leültem, néztem, ahogy játszik. Egyszer egymásra feküdtünk a szőnyegen.

Irány a földmérő szakközép. A földrajzot is szeretem, csak itt nem lesz egy ismerős arc sem. A jegyeim jók, még sem akarnak felvenni. Betelt a létszám. Egyébként is mit gondolok én, hogy másodiknak jelölöm meg ezt az iskolát? Anyám elcipel valami párttitkárhoz. Meg kell alázkodnia a távoli rokon előtt. Felvesznek.

Emlékszem, hogy kezdődött az általános. Félórányi sétára laktunk az iskolától. Sütött a nap. A hátitáskám olyan volt, mint a mesében a rendíthetetlen ólomkatonáé. Mégis a vállon átvethető, henger alakú, keménybőr uzsonnatartónak örültem a legjobban. Beléptünk az épületbe, anyukám elengedte a kezemet és betessékelt egy terembe. Annyit mondott csak, légy jó!