Korán reggel napsütésre ébredek,

Aranyló sugarával festi a kék eget.

Fénye erős, szinte vakító,

Felé fordul minden napraforgó.

Késő délutánig uralja az eget,

Csak napnyugtakor adja át a helyet.

Az ég alján narancsos színeivel pompázik,

Minden szerelmes erről ábrándozik.

Emlékszem, mindig hozzátok mentem haza

Pedig mihozzánk közelebb volt az iskola.

De mégis, az a szeretet, melyet kaptam nálatok

Életem öröméhez szorosan hozzátartozott.

Emlékszem, festett volt a padló, mely tisztán ragyogott

Egymás mellett két ágy, mely mindig beágyazott.

Halkan szólt a rádió, híreket mondott,

Délutáni pihenőre a szobába húzódtatok.

Emlékszem, hétvégén, mikor nálatok aludhattam

Kettőtök közé az ágyba bebújtam,

Ott hallgattuk együtt a Szabó családot,

Hihetetlen szeretet, mely belőletek áradt ott.

Emlékszem, boldog voltam, csak úgy, mert voltatok

Ó ha lehetne, most is odabújnék hozzátok

Ennek már sok éve, de még mindig hiányoztok

Néha előfordul, hogy rólatok álmodok .

Volt két nagyszerű ember, a nagyapám és nagyanyám

Az ő szerelmükből lett az én édesanyám.

Sokban hasonlít rájuk, bőven van türelemmel

Most náluk élem át, mit régen nagyszüleimmel.

Figyelünk egymásra, jókat beszélgetünk

Minden percnek örülünk, mit egymással tölthetünk.

Ha szeretet van, az életet is könnyebb viselni

Szeretnék még velük együtt sokáig így élni.

Körösné Erdősi Anna

verse