Elsősöket tanítottam. Attila volt a fiúk közül a vezér. No nem mindig, mert nap-nap után megverekedett a rangért. De nemcsak verekedett, hanem hevesen udvarolt egyszerre több kislánynak is. Fülem hallatára sorra feleségül is kérte őket. Nem zavarta, hogy már három leendő ara van körülötte egyidőben. Tavaszodott, és a csöpp lovag egyre bőszebben udvarolt. Bár én már a negyven felé jártam akkoriban, mégis sorra kerültem.

-Éva néni, ne menj férjhez senkihez, ha megnövök én veszlek feleségül, mondta,és átnyújtott egy szál sárga gólyahírt a leánykérés megpecsételéséül.

-De Attila! Te már feleségül kérted Editet, Arit és Timit is! Én leszek a negyedik?

-Ne félj, Éva néni! Apu majd besegít!