Kicsi kedves házikónkban ici pici családunk,

kis Húgommal, szüleimmel, béke honol minálunk.

Kertecskénkben Édesanyám kapálgat és gyomlálgat,

beszélget a növényekkel:- jók lesztek a konyhára.!

Konyhakertünkben mindenféle növény megtalálható,  amire csak szükség  volt a főzéshez. Édesanyám háztartásbeli/ezt a szót ma már sokan nem is ismerik/ lévén  azzal foglalkozott, hogy amit csak lehetett mindent kiteremtsen és ne kelljen semmit a boltban venni.  Édesanyám tudott a növények és az állatok nyelvén és szinte mosolyogtak rá a  paradicsomok és minden szavára válaszoltak az állatok./ Persze az ő nyelvükön/Volt nekünk a kertben vetemény, sárgarépa, zöldség, uborka, dinnye, és persze paradicsom és paprika. A krumpli és a kukorica sem hiányzott, kellett is mert sok féle állatot is tartottunk és ebben a sok munkában nekünk gyerekeknek is be kellett segíteni. Mentünk a kukorica földre kapálni, a réten a lekaszált szénát kellett  összegyűjteni és petrencébe rakni. Otthon a tehenünk és a kis borjú hálás szemekkel néztek ránk amikor eléjük tettük a friss illatú szénát.Estefelé amikor eljött a fejés ideje meg is hálálta a Zsuzsi a gondoskodást, adott annyi tejet, hogy még a szomszédoknak is jutott belőle.Nekünk gyerekeknek is meg volt a mindennapi feladatunk:Reggel a csirkék, libák etetése a mi dolgunk volt még iskolába indulás előtt.Mikor az iskolából haza értünk már várt a finom meleg ebéd,  hiszen Édesanyám egész délelőttjét a konyhában töltötte, sürgött, forgott. Délután többnyire a tanulásé volt, csak este kellett ismét a ház körül segíteni. Lassan cammogva jött el a hét vége, szombat reggel ébredés után mindenkinek a megszokott módon telt a napja. Takarítottuk a szobánkat, sepregettünk, mosogattunk, port töröltünk, ágyat húztunk.Gyerek fejjel sem lehetett lazítani, így próbáltak a szüleink munkára nevelni minket, ugy gondolom eredményesen. Délután amikor már úgy gondoltuk, hogy mindent elvégeztünk akkor szólt Édesapám:- Gyertek csak kislányaim,mert még egy fontos dolog elmaradt. Nézzétek csak az udvarban minden  renben látszik. Igen ám elpakoltatok mindent a helyére, de össze is kellene sepregetni.- Összenéztünk a Húgommal: micsoda?? Ilyet ez előtt még soha nem mondott. Hát nem csak a szobát meg a konyhát kell sepreni?? Nem bizony. Csak ezt idáig én csináltam, de most már ideje, hogy Ti is megtanuljátok. Fogjátok szépen a seprűt, - és már mutatta is - balról jobbra lefelé, majd ugyanígy felfelé középre, utána kis kupacokat  raktunk a szemétből és szedtük lapátra. Alig vártuk, hogy befejezzük és kapjunk egy kis pihenőt. Bizony nem gondoltuk, hogy ennyi munka van a ház körül. Milyen sokat dolgoznak a szüleink, aztán megbeszéltük, hogy ezután többet fogunk segíteni, hogy Ők is pihenhessenek néha egy egy kicsit. A szüleink lettek a  példaképeim, láttam, hogy becsületes munkával sok mindent el lehet érni az életben, de leginkábbis boldog családban élhetünk.