Egy volt munkatársam vizsgázott. Idegeskedés, lámpaláz. Bemegy a terembe, szól a tanár, hogy hozzon be térképet.  Pista mérgesen és idegesen, hogy tele van a terem székkel és még hozzon kettőt?! Kiment a folyosóra, annak is a túlsó végén talált két rozzant széket. Bevitte a tanterembe és letette a tanári asztal elé. A tanár nézett kikerekedett szemmel és megkérdezte , hogy minek hozta ezt a két széket? Tanár úr mondta, hogy hozzak be két széket! Térképet! ember! térképet!

Ugyanezzel a volt kollégámmal esett meg, szintén vizsga időszakban. A vasútállomásnál lévő fodrászatban meg akarta csinosíttatni a “soha nem volt rendben” frizuráját. De mivel jó meleg idő volt, a fodrász hölgyön egy igencsak áttetsző fehér köpeny alatt, szinte alig volt valami. Szóval addig igazíttatta a haját és gyönyörködött, amíg igencsak furcsa formát öltött a feje. Beült vizsgázni. A tanár sűrűn járkált a padok között és többször mosolyogva állt meg a kollégám asztalánál. Megkérdezte hogy rajta mosolyog-e. A tanár úr akkor már nevetve: ne haragudjon meg Pista, de a feje most úgy néz ki mint  foximaxinak.

Szintén Pistával esett meg a következő is:

Pesten megálltam az éjjel-nappal nyitva tartó közért előtt az utolsó villamosra várva. A falnak támaszkodva állt mellettem egy igencsak csinos “éjszakai pillangó”. A szomszéd kocsmából kitántorgott egy férfi, odajött hozzám és megkérdezte, hogy mennyiért engedem át a hölgyet neki. Bár semmi közünk nem volt egymáshoz, odasúgtam neki, hogy amennyibe nekem került. A férfi ideadott száz forintot, és így tudtam neked megvenni a régen megígért négyszínű golyóstollat.

Ezek mind réges-régi történetek, de még mindig megmosolyogtatnak. Remélem azokat is akik elolvassák.