Elöször úgy gondoltam, hogy nem írok az emlékkönyvbe, mert a saját emlékeim az enyémek és nem gondolom úgy, hogy közszemlére tegyem őket, legfeljebb ha könyvet írnék belölük és a valós szereplőket helyettesíteném, csak a történetek maradnának. Aztán úgy gondoltam, hogy ha az általam már elég régen használt recepteket írnám meg, némi személyes beütéssel, mert ahogy elnézem a körülöttem élő fiatal lányokat, asszonyokat, (akár a saját családomban is) nem igen sürögnek - forognak a konyhában naphosszat. Ennek megvan a jó oka, de azért a család akkor család igazán, ha körbeülik az asztalt és jókat, (lehetőleg egészségeseket) esznek és közben beszélgetnek. (Ez megint megérne egy-két “misét” az elidegenedéstől, a családi kötödésektől a számítógép elött való túlzott ídejű üldögélésig és a sok magányos gyerekig. Most, hogy közeleg a szeretet és béke ünnepe (remélem nem csak szerintem) még fontosabb a jó étel és a jóízű családi beszélgetés. Kezdjük mindjárt a töltött káposzta egy-két formájával, mert ez a hagyományos étel talán nemcsak a hagyományos családoknál szerepel a karácsonyi menűben, hanem azért is, mert előre is elkészíthető,  csak melegíteni kell és ha vendégek jönnek, esetleg váratlanul is az ünnep napjain mindig elővehető és gyorsan tálalható.

 Persze hagyományos formában bármelyik szakácskönyvben megtalálható a recept, én most szabolcsi anyósom édeskáposztából készült, különlegesnek számító káposztáját és annak általam másított formáját osztanám meg.  Ez az adag egy kb 5 literes fazék megtöltéséhez elegendő. Szükség lesz kb 2  kg kisfejű, egészséges levelű káposzta fejre, melynek torzsáját kívágva forró vízben leforrázunk, szabolcsiasan fonyózunk:) és leveleire bontunk, a vízből egyesével - kettesével kíszedve mély tálba tesszük és mikor mind elkészült lefedve még puhítjuk. Elkészítjük a tölteléket, 1 kg darált hús, 15 dkg rizs, 3 tojás, ízlés szerint só, bors, édesnemes pirospaprika és fél dl víz összegyúrásával kapunk egy jól formálható tölteléket. Kell még bele ízlés szerinti mennyiségben sonka, vagy angol szalonna kockára vágva (csak az íze miatt)

A kíhült káposztát egyesével kezelésbe vesszük, szépen levágjuk a középső eres rész domborúságát, ha nagy a levél kettévágjuk és teljesen kivágjuk a középső részt. Pár levelet apróra csikokra vágunk. A fazék aljára - attól függően, hogy melyiket szeretjük jobban, vagy kb 15-20 dkg megtisztitott nyert sóskalevelet teszünk, vagy egy csokor zöld kaprot. Erre kerül egy sor aprókáposzta, majd veszünk egy levelet, teszünk bele egy gombócnyi tölteléket, feltekerjük a káposztát és a két végét ügyesen benyomjuk, hogy szép - formás tölteléket kapjunk. Ezt folytatjuk addig, míg tart a hús. Közé szépen besorjázzuk ídőnként a kockára vágott füstölt húst. Ha elfogytak a hozzávalók a tetejére ismét apró káposzta kerül és 4-5 egész babérlevél. A sóskás változat esetén ezután feltöltjük a fazeket vízzel, úgy hogy a káposzta tetejét bőven ellepje, a kaproshoz teszünk paradicsomlét (kb 1 l-t) és azt egészítjük ki a vízzel. Utána mehet a főzés. Kb 50 perc múlva készítünk egy rántást olajból, 3 evőkanál lisztből és 2-3 szem kockacukorból és mikor elkészült és kicsit meghűlt beleteszünk 1 kanálnyi piros aranyat és a káposztáról óvatosan leöntött lével feleresztjük, majd jól elkeverve (csomómentesre) visszaöntjük a káposztára és felforraljuk azzal. Kb másfél óra alatt elkészül, de egy óra után ki lehet venni egy tölteléket megnézni, hogy megfelelően puha-e és elég sós-e a leve, mert ha nem itt még lehet pótolni.

Anyósomtól tudom, hogy régen a húst nem darálták, hanem apró kockára vágták hozzá és mikor télen bőven volt a vidéki háztartásokban kacsa vagy libamellből készítették és mikor félig megfőtt berántották és utána levettük a tűztől, betakargatták pokrócokba, dunyhába és magában elkészült. Így sporóltak a tűzelővel és a saját gőzében elkészült étel még finomabb lett. Most én a “modern” háziasszony Zepter fazékban főzöm és így megtehetem, hogy hagyom a saját gőzében készrefőni.