Az eddiginél negyedével kevesebb pénzt ad arra az OEP, hogy ellássák az állandó ápolásra szoruló időseket. Magyarországon minden nyolcadik idős embert kellene kórházban vagy szociális otthonban gondozni, de ötször többen vannak, mint amennyi férőhely rendelkezésre áll - értesülhettünk a hírekből. A televíziós riportban egy idős hölgy szólalt meg, aki szemlesütve nyilatkozta, nem szeretne a családja terhére lenni, így neki is jobb, ha nem a rokonok, hanem egy kórház vagy otthon személyzete gondozza. Pedig ápolná a család is, ha lenne rá keret, meg egyébként is többet érdemel egy nyikorgó kórházi ágynál, aki évtizedekig támaszuk és szövetségesük volt.
A kis öreg viszont nem szeretné zavarni a fiatalokat, hadd éljék csak azok a saját életüket. Harcol egymással a két lelkiismeret, de nyertes nincs, hiszen egy olyan versenyben, ahol az OEP a "bíró", a győztes is veszít.Mikor váltak az idősek a társadalom számkivetettjeivé? Nagymamák és nagypapák, akiktől századokkal ezelőtt minden unoka tanult valamit, s aztán mondogathatta saját gyermekeinek: "a nagyi mindig ezt mondta nekem, és milyen igaza volt..." - Egyes kultúrákban még mindig az öregeké a legnagyobb tisztelet, mi pedig még annyit sem tudunk biztosítani számukra, hogy tisztességgel élhessék le a ledolgozott évtizedek után azt a kis időt, ami még megmaradt. "A nőket és a gyerekeket mentsék", "a fiataloké a jövő", "nézzünk előre", "cseréljük le a régit újra" - egyik jelmondat sem gondol rájuk, pedig ők nem csináltak semmit, csupán megöregedtek, ugyanúgy, ahogyan mi fogunk egyszer. De ha így folytatjuk, lassan nem lesz, aki elhalmozza bölcsességekkel ötéves önmagunk, melyeket akkor még úgysem értünk, de milyen jó is húsz-harminc év múlva saját butaságunkon nevetve rádöbbenni: hiszen ezt a nagyi már akkor megmondta...
Forrás: mixonline
Megjegyzés hozzáadásához be kell jelentkeznie.
