A Nemzetközi Nőnap hagyománya 1857-ben indult útjára amerikai, textil- és ruhaiparban dolgozó nők tüntetésével, akik a munka jogát, emberibb munkafeltételeket, magasabb fizetéseket követeltek. Harminc évvel később fogalmazta meg először nyilvánosan Clara Zetkin a nők problémáit a II. Internacionálé alakuló kongresszusán a nők munkához való jogát, a nők és gyermekek védelmét és a nők bevonását, a jelentősebb nemzeti és nemzetközi eseményeken való részvételük ösztönzését hirdetve. A Nemzetközi Nőnap gondolatát is ő vetette fel, ezzel is tisztelegve a nők jogaiért küzdő mozgalom előtt és segítve az egyetemes női választójog kivívásáért folytatott küzdelmet.     

Az első Nemzetközi Nőnapot 1911-ben ünnepelték meg először Ausztriában, Németországban, Svájcban és Dániában, akkor még március 19-én. Az ünnepségeken a szavazás, a munkavállalás, a továbbképzés jogát, valamint a munkahelyi megkülönböztetés megszüntetését követelték. 6 évvel később orosz munkásnők vonultak az utcákra, hogy "kenyérért és békéért" tüntessenek, amely később az orosz forradalom kirobbanásához vezetett. Az ideiglenes kormány pedig megadta az orosz nőknek a választás jogát azon a napon, ami az akkor Oroszországban használatos Julianus-naptár szerint ugyan február 23-a esett, azonban a Gergely-naptár szerint március 8-ára.

A Nemzetközi Nőnap kialakulásának eseményei

A Nemzetközi Nőnap ötlete először a századfordulón vetődött fel. A következőkben röviden bemutatjuk a Nemzetközi Nőnap kialakulásához vezető legfontosabb eseményeket.

1857. március 8-án emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő textilipari nődolgozók tüntettek New York utcáin.

1866. szeptember 3. és 8. között az I. Internacionálé (hivatalosan: Nemzetközi Munkásszövetség) első kongresszusán határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről. Ez a határozat annak az évezredes sztereotípiának kívánt véget vetni, mely szerint a nők helye kizárólag otthon van.

Az 1899. július 14-én kezdődő II. Internacionálé alakuló közgyűlésén ismét napirendre került a téma: Clara Zetkin beszédében hirdette a nők jogát a munkához, az anyák és gyerekek védelmét és a nők széles körű részvételét az országos és nemzetközi eseményekben.

1909-ben az Amerikai Szocialista Párt Nyilatkozatában foglaltakkal összhangban, az első nemzeti Nőnap február 28-án került megrendezésre az Egyesült Államokban, amelyet 1913-ig ünnepelték, minden év február utolsó vasárnapján.

1910-ben a Koppenhágában ülésező Szocialista Internacionálé kezdeményezte a Nemzetközi Nőnap megalapítását, hogy tisztelegjen a nők jogaiért küzdő mozgalom előtt, és csatlakozzon a nők általános választójogáért folytatott küzdelemhez. A konferencián 17 ország 100 női képviselője vett részt, és egyhangúan elfogadta a javaslatot. Konkrét napot nem tűztek ki a Nőnap megünneplésére.

1911-ben a koppenhágai döntés eredményeképpen a Nemzetközi Nőnapot Ausztriában, Németországban és Svájcban tartották meg március 19-én, amelyen több mint egy millió férfi és nő vett részt. A szavazati jogon és a köztisztség betöltésének jogán kívül követelték a nők munkához, szakképzéshez való jogát és a foglalkoztatási diszkrimináció megszüntetését.

1913-1914-ben az I. világháború elleni békemozgalom részeként, az orosz nők megünnepelték első Nőnapjukat 1913. február utolsó vasárnapján. A következő évben Európa szerte összejöveteleket tartottak a nők, hogy tüntessenek a háború ellen és kifejezzék szolidaritásukat nőtestvéreik iránt.

1917-ben, miután 2 millió orosz férfi halt meg a háborúban, az orosz nők ismét február utolsó vasárnapját választották, hogy "kenyérért és békéért" tüntessenek. A politikai vezetők ellenezték a tüntetés időzítését, a nők azonban mégis utcára vonultak. 4 nappal később a cár lemondott, és az ideiglenes kormány megadta a nőknek a választójogot. Ez a nap február 23-ra esett Oroszországban, ami a Gergely naptár szerint március 8-a.

Forrás: Népszava