A férfiak spermiumszáma az elmúlt ötven évben a felére csökkent. Szakértőket kérdeztünk a témával kapcsolatban, és utánajártunk, hogy milyen okok válthatták ki az ondósejtek gyors, drasztikus és általános csökkenését - valamint természetesen körbekérdeztük férfiismerőseinket, hogy mennyire zavarja őket ez a jelenség.  

Az elmúlt évtizedekben számos kutatócsoport, genetikus és egyéb szakértő folytatott vizsgálatokat azzal kapcsolatban, hogy mi lehet az oka annak, hogy az 1950-es évektől kezdve viszonylag rövid idő alatt a férfiak spermiumszáma radikálisan megcsappant. Magyarországi felmérések szerint a hatvanas években a férfiak spermiumszáma egy köbmilliliter ondóban átlagosan nyolcvan-százhúsz millió volt, mára ez a szám jó esetben a negyvenmillióhoz közelít - azokat a férfiakat pedig már terméketlennek tekintik a szakorvosok, akiknek az ondósejtjeinek a száma nem éri a húszmilliót egy köbmilliliterben. És ne higgyük, hogy ez ritka: a mai huszonéves férfiak húsz százalékának rossz a spermája, tehát nem képesek természetes módon megtermékenyíteni egy nőt.

Életmódbeli sajátosságok

Megkérdeztük Dr. Tóth Zoltán urológust, milyen gyakori a praxisában, hogy a meddőségi szakorvos javaslatára az ő szakrendelésén kötnek ki a férfipáciensek ondóvizsgálat vagy egyéb esetleges anatómiai elváltozás kivizsgálása végett. "Tapasztalataink, illetve a statisztikák alapján kijelenthetjük, hogy az elmúlt két évtizedben megközelítően tíz százalékkal nőtt azon páciensek száma, akik azért keresték fel a rendelőnket, mert az utódnemzés sokáig nem volt sikeres, és társuk áldott állapota miattuk nem jöhetett létre. Az esetek többségében az elégtelen mennyiségű spermium okolható ezért." Dr. Tóth szerint a férfiak életmódja, a kiegyensúlyozatlan táplálkozás, az életvitel lehet az oka annak, hogy ilyen mértékben jelentkezett ez a probléma az urak körében. "Tudvalevő, hogy a tudatos, egészséges táplálkozással nagyban befolyásolható a spermiumok mennyisége és minősége. A stressz, a droghasználat, az alkoholfogyasztás, a dohányzás, az ülőmunka mind-mind negatívan befolyásolják a megtermékenyítő képességet. Ráadásul egyes tanulmányok, kutatómunkánk szerint olyan mértékű környezetszennyezés történt az elmúlt évszázadban, amely szintén rossz hatással van a férfiak ondósejtjeinek számára. Egyes elképzelések szerint pont a nők által használt hormonális fogamzásgátlás az, ami ezért okolható, de erről csak annyit tudunk biztosan, hogy a fogamzásgátló tablettákban is megtalálható ösztrogén ivóvízbe, táplálékba jutva negatívan hat a férfi termékenységére."

Valóban folynak olyan vizsgálatok, amelyek biztosan megállapíthatják, hogy a környezetkárosító hormonok kulcsfontosságúak, ha meg akarjuk fejteni, hogy miért csökkent le ilyen nagymértékben a termékeny magok száma. A 20. század közepén több olyan esemény is történt, amely megmagyarázhatja, miként lehet az, hogy a teljes populációnál megfigyelhető ez a jelenség. Okolnak például egy DDT nevű rovarirtót, amelynek köszönhetően sok országból eltűnt a malária. Ez a szer úgy hat a szervezetre, mint a női hormonok, és mint ilyen, károsíthatja a magzat, majd a megszületett fejlődő fiú nemi szervét, szaporító szerveit - főleg a bomlásterméke bénítja az androgének hatását, amik főszerephez jutnak a nemzőképességet illetően. A hetvenes években rákkeltő hatása miatt a fejlett világ nagy részén egyébként betiltották ennek a rovarirtónak a használatát.

A másik - hitelesnek tűnő - elképzelés szerint az antibébi tabletták okolhatóak a férfi termékenységi gikszer miatt. A gyógyszeres fogamzásgátlót 1956-ban használták először, majd a hatvanas években tömegessé vált a szedésük a nők körében. A tabletta szedéséből eredő méreganyag-kiválasztás során a lebomló végtermék vizelet útján távozik a szennycsatornába, onnan pedig a felszíni vizekbe jutnak ezek a kemikáliák. Természetesen a felszíni, illetve felszínhez közeli vízből gondos tisztítást követően emberi fogyasztásra alkalmas folyadék válik. Igen ám, viszont a fertőző kórokozók, mérgek mellett jelenlévő fogamzásgátló-tabletták tüszőhormon komponenseinek végtermékeit nem tudják kiszűrni a vízből. Haltenyésztőknek tűnt fel először, hogy a halállomány hímjei korcs nemi szervekkel, hermafroditaként jöttek létre, amely szaporodási gondokat okozott a teljes állományra nézve. Később más fajoknál is megfigyelték, hogy a nemi hormonok hatására az ivarszervek kisebbek lettek, a sirálypopulációban pedig elszaporodtak a tojók. Ezekből a megfigyelésekből, egyéb kísérletekből több szakember úgy véli, hogy a spermiumszám csökkenése ezzel magyarázható. 

Nemcsak a biológusok és a genetikusok figyelme fordult az elmúlt évtizedekben a vizekben található hormonok felé, hanem a környezetvédőké is. Olyan kemikáliák találhatóak a vizeinkben, amelyek a szabályozásban és a növekedésben szerepet játszó hormonok működését gátolják, befolyásolják. Ezek az anyagok gyűjtőnevünkön az EDC-k, amelyek a gyógyszereken kívül sokkal nagyobb dózisban megtalálhatóak mindennapi használati vegyszereinkben, mosószerekben, tisztítószerekben, kozmetikumokban, pajzsmirigy gyógyszerekben, gyomirtókban, fertőtlenítőkben, de természetes módon is jelen vannak ezek a hormonhatású anyagokban, leginkább az omega 3 zsírsavakban. Rengeteg kutatás-fejlesztés van jelenleg is, amelyeknek a célja, hogy a vizeinket a legtisztábbra varázsolják, de ez egyelőre még nem a realitás.

Azok vagyunk, amit megeszünk

Nagyon sokat promotálták korábban a szójaalapú élelmiszereket, de mára kiderült, hogy ösztrogéntartalmuk miatt ezek is kifejezetten károsak a nemzőképességre. Ki gondolná, hogy egy egészségesként szocializált étek kis túlzással az emberiség fennmaradásának az ellensége lesz? A Harvard Orvostudományi Karán dolgozó Jorge Chavarro kutató szerint a szójában található izoflavonok az ösztrogénéhez hasonló hatással vannak a testre, így azoknál a férfiaknak, akik rendszeresen fogyasztanak szójaalapú termékeket, negyven százalékkal kevesebb az ondósejtjük, mint a kontrollcsoport azon tagjainál, akik nem ettek szóját. Természetesen a szójalobbi elkezdte a működését a kutatás megjelenése után, és minden platformon igyekeztek cáfolni a kutatás előzetes eredményeit. 

Egy néhány évvel ezelőtti brit felmérés szerint - melynek során több mint ötezer meddő párt vizsgáltak - a kövér férfiak kevesebb spermát és arányosan kevesebb ondósejtet képesek termelni. A BMI meghatározását követően azoknak a férfiaknak, akiknél a testtömeg-index szerint megállapítható a klinikai elhízás, negyven százalékkal kevesebb hímivarsejtjük és hatvan százalékkal kevesebb ondófolyadékuk volt. Ghiyath Shayeb, aki a vizsgálatot 1990 és 2007 között vezette, azt tanácsolja a meddő és elhízott pároknak: az első és legfontosabb, hogy a kóros kövérségből törjenek ki, mert sem egy túlsúlyos nő, sem egy kövér férfi nem hoz olyan szaporodási opciókat, mint egészséges, normál testsúlyú társaik. 

Varga Judit dietetikus a Női Lapozónak megerősítette, hogy étrend- és életmód-változtatással jelentős eredmény érhető el az egészség megtartása és a nemzőképesség fenntartása, erősítése terén. A potenciát, a szaporító funkciókat helyreállíthatja a rendszeres sport, hiszen feszültségoldó és salaktalanító hatással vannak az emberi testre. Az alkohol, a dohányzás, a drogfogyasztás nagyban közrejátszhat abban, ha egy férfi bár potens, mégsem képes megtermékenyíteni a nőt. A rendszeres tisztítókúrák - amelyekre a férfiakat nagyon nehéz rávenni -, gyümölcsnapok beiktatása rengeteg mérgező anyagot eltávolíthat a szervezetből, ami alapvetően javítja a megtermékenyítés képességét. A sok húsevés kifejezetten kerülendő - gondoljunk csak a nagyáruházak polcain dagadó csirkemellre, amelyekben rengeteg hormon található, ösztrogén is többek között.

Tény, hogy a környezetszennyezés, az egészségtelen életmód, a helytelen táplálkozás negatív hatással vannak a ember szervezetére, téves azonban az a megállapítás, hogy ez akaratlagos cselekvések sorozatából adódik. Törekedjünk minél több kedvezőtlen hatástól mentesíteni magunkat, ezáltal egészségesebb és teljes életet élni.

 

Forrás: Női Lapozó