Hajlamosak vagyunk az idősekről hamis kép (cekkeres, reszketeg figura a boltban, életen túlra tekintő ember a kórházi ágyon) alapján beszélni – mondja Jászberényi József, a Zsigmond Király Főiskola professzora, az intézmény ötven év fölötti korosztályokkal foglalkozó kutatóközpontjának vezetője. Holott a most nyugdíjas korba érő nemzedék jellemző vonásaihoz hozzátartozik, hogy a hatvanas-hetvenes években új kultúrát teremtett, általános magatartásformává tette a liberalizmust, máig hatóan aktivizálta magát és a követő nemzedékeket. Ezért – véli a professzor – nem is képzelhető el egy ortodox-retrográd konzervatív fordulat Magyarországon. 

Ez a generáció, amely a második világháború utáni években született és babyboomnemzedéknek is nevezik, teljesen átalakította a gondolkodást, a világhoz való viszonyt Amerikában és Európában, de így vagy úgy más földrészeken is – mondja Jászberényi József.

– Az Egyesült Államokban az 1945-öt követő másfél évtizedben csaknem nyolcvanmillió ember született. Magyarországon is volt népességrobbanás 1949 és 1956 között. Az 1949-ben születettek száma ma 128 ezer. Az 1956-ban születettek 163 ezren vannak, szemben az 53-52-51 évesekkel, akiknek száma 150-ről 120 ezerre csökken. A magyar babyboomnemzedéknek köszönhető, hogy az ország lélekszáma a hatvanas évektől tízmillió fölé ugrott. Most éppen e bűvös szám alá tart. Természetesen egy nemzedék súlyát nem csak aránya vagy a különböző társadalmi csoportokban való jelenléte határozza meg, hanem élményei, kultúrateremtő tettei is. A babyboomnemzedék tagjai vettek részt a hatvanas-hetvenes évek lázadásaiban, amelyek Magyarországon igen erőteljesen fejezték ki a nyugati értékek iránti igényt.

Az új társadalmi kultúrát teremtő folyamat Amerikából indult, itt volt a legnagyobb népességrobbanás, itt lett hirtelen rengeteg olyan fi atal, aki a hatvanas években került egyetemre, ahol – saját aktivitásuknak is köszönhetően – liberális légkörben tanultak és éltek. Ennek következtében a liberalizmus nem egy ideológia lett, amit vagy választok vagy nem, hanem magatartásforma, amely áthatotta a társadalmat. Ez megnyilvánult a zenei kultúrában, a szexuális szabadosságban, a könnyű drogokhoz való viszonyban, de a huszadik századi felvilágosodás olyan fontos elemében is, mint a színes bőrűek tisztelete. Elfogadott lett, hogy bárki bármilyen öltözéket választhat, az addigi kötelező uniformisokat az iskolákban eltörölték vagy lecserélték. Teljesen más volt a világ Amerikában e generáció előtt és után.

– És Magyarországon mit tettek a most nyugdíjba készülő, akkor többnyire KISZ-taggá avanzsált fiatalok?

– Ami babyboomnemzedékünk is – sokkal kevesebb extremitással, kisebb mértékben – megcsinálta a maga kulturális forradalmát. Voltak zenekaraik, meghonosították a farmert, a hosszú hajat is elfogadtatták szüleikkel, a rendőrséggel, tanáraikkal. Intenzíven és demonstratívan érdeklődtek a nyugati értékek iránt. Végül is ez a generáció fordította a társadalmi törekvéseket a keleti orientációtól a nyugati felé.

– Ez veszélyesebb küldetés volt, mint az amerikai ízlés- és értékrendváltoztatás. Az Egyesült Államok társadalmi berendezkedését nem zavarta a liberális szellem, honi talajon ez politikai tónust kapott, provokatív volt, rendszerkritikaként hatott, sokan rendszerdöntögetést éreztek ki belőle. Ma már mítoszt is költenek e köré. Végül is csekélyebbnek látszott a magyar nemzedéki lázadás, de mélyebb volt, mint az amerikai.

– Nem mondanám, hogy mélyebb. Más volt. Magyarországon a háborút követő generáció minden tagja aktívan tett azért, hogy a liberális szellem Magyarországon elterjedjen. Ez furcsán hangzik, hiszen bőven voltak olyan tagjai is, akik felháborodtak például a farmerviseleten, vagy erkölcsrombolónak tartották a Nyugatról jövő szexuális szabadosságot, ennek a divatban tükröződő megnyilvánulásait, a kulturális hatásokat. De aztán ugyanők – a nyolcvanas években – megcsinálták a gmk-jukat, vagy Bécsben vásároltak elektronikus cikkeket és idehaza kereskedtek velük. És végül ők is farmert húztak. Örömmel nézték a tűrt vagy – különböző klubokban – a tiltott kategóriába tartozó filmeket. Így lett az egész nemzedék részese annak, hogy a Keletet és a Nyugatot elválasztó falak elkezdtek lebontódni. Ez érdeme, értéke ennek a generációnak.

– Vannak negatívumok is?

– Igen. Ezeket nem abban látom, amire Antall József célzott, amikor azt mondta, hogy „tetszettek volna forradalmat csinálni”. Vagyis, hogy ez a nemzedék nem alkalmazott erőszakot. Ez egyébként távol állt tőle, másmilyenre formálta magát. Hozzáteszem: Magyarország a huszadik században nem tudott volna elviselni még egy forradalmat. Az összes érték veszélybe került volna. Visszatérve a kérdésre: a legsúlyosabb hiányossága ennek a nemzedéknek az volt, hogy – tisztelet a kivételnek – tagjai nem tanultak nyelveket. Így másodlagos forrásokból vették át azokat a kulturális mintákat, amelyek Nyugaton működtek. A nemzedék késve és szűrve kapta meg azokat az értékeket, amelyekhez vonzódott.

Ez is oka annak, hogy a rendszerváltás után a nyugati mentalitás nem tudott igazán meghonosodni Magyarországon. Tulajdonképpen arról van szó: ez a generáció a Nyugat felé fordította a tekintetét, de – egyszerűen a kompetenciahiány miatt – arra már nem futotta, hogy a fejlettebb világ gondolkodását, együttélési mintáit elterjessze. Ennek következményeit nap mint nap tapasztalhatjuk: feudalisztikus, hierachikus, korrupt és még ezer jelzővel leírható közvilág vesz minket körül. Ez nyilvánvalóan az az örökség, amellyel nem tudott a nemzedék megküzdeni.

– A rendszerváltással a világháború után születettek számos kínzó, addig ismeretlen dolgot voltak kénytelenek megtapasztalni. A jelenleginél is magasabb munkanélküliséget, őrült inflációt, pusztító eszmék megjelenését. Így hát – gyerekeikkel, a követő nemzedékekkel, a mai derékhaddal együtt – az illúziók és a realitások egyenlegében kudarcként éli meg a rendszerváltást. A liberalizmus, a modernizmus kudarcaként. Nemde, éppen ezért törnek fel elsöprő erővel a különféle konzervativizmusok és jobboldali szélsőségek?

– Differenciáltabb a helyzet. A babyboomnemzedék liberalizmusa mind Amerikában, mind Magyarországon átitatta a társadalmat, a mindennapok részévé vált. A sok tévécsatorna, a különféle újságok, a reggeli kávé a száz közül kiválasztható főzőgéppel elkészítve, az utazás, a vélemény szabadsága… és lehetne sorolni a végtelenségig ennek a megnyilvánulásait. Igaz, a politikai liberalizmus valóban súlyos vereséget szenvedett a legutóbbi választásokon, de lehet, éppen azért, mert a mindennapi liberalizmus – amiért a hatvanas évek fiataljai síkra szálltak – megvalósult. Szerintem nincs arról szó, hogy ortodox-konzervatív fordulat lenne most Magyarországon. Hiszen a konzervatívok is számos liberális értéket építettek be életvitelükbe, s ha ezeket elvennék tőlük, ők lázadnának a legjobban.

Úgy vélem, a mindennapokhoz kötődő liberális értékeket csak akkor lehetne elsöpörni, ha olyan mély gazdasági válság jönne, amely alulról szerveződő populista mozgalmakat indítana el. Félreértés ne essék, nem vitatom a konzervatív fölényt Európában. De – megítélésem szerint – ez nem azt a retrográd konzervativizmust jelenti, amely a múltat a jövő, a fejlődés elé állítja akadályként, hanem azt, amely a jó hagyományban biztonságot, a tradícióban közösséget teremtő erőt lát. Meggyőződésem, hogy a magyar társadalom, ha erre szükség van – köszönhetően éppen annak a nemzedéknek, amelyről eddig beszéltünk – van olyan erős, hogy meg tudja akadályozni a populista, valamiféle diktatúra felé igyekvő erőket, az ortodox-retrográd konzervativizmus nyomulását. Talán már azzal is, hogy kiröhögi az erre utaló elszólásokat, félresikerült szabályokat.

– Még vénségében is olyan erős lenne ez a nemzedék, hogy nevetéssel gátat vet ijesztő folyamatoknak?

– Nemcsak ez a nemzedék – a magyar társadalom. Igaz, ennek eszmevilágát döntően befolyásolta ez a nemzedék.

 

 

Forrás: Népszabadság