1994-ben, EU-s ösztöndíjjal, egy hónapot töltöttem Olaszországban a szoftver minőségbiztosítás tanulmányozására. Vendéglátóm egy igen sikeres észak-olasz kkv volt. A második héten tűnt fel, hogy a vállalatnál mindenki a 20-as, 30-as korosztályba tartozik, míg én és kollegáim nagy része inkább 40-es volt.      

Meg is kérdeztem az olaszokat, hol vannak a negyvenesek, ötvenesek? Rövid tanakodás után azt válaszolták, nem tudják, biztosan ők már valahol tulajdonosok, vezetők.

Ez jutott eszembe, amikor az ITBusiness Inside 2010 rendezvényén arról hallhattunk, hogy megváltozott az újság olvasó közönsége, a 30-as korosztályból kerül ki és ennek megfelelően változik a lap karaktere is.

És akkor úgy általában, mi lesz az ötvenes, netán hatvanas korosztállyal? Egy dolog, hogy a nyugdíj korhatárt mindenütt Európában, így nálunk is, fel akarják emelni 65 (70!) évre, de hol lesznek a szükséges munkahelyek, kik fogják foglalkoztatni őket? Nem lehet mindenki „tulajdonos”.

Ma nálunk, amikor egy fejvadász cég képviselője szakmánk munka lehetőségeiről beszél, mindig kiderül, hogy a cégek nem igazán akarnak már 40-eseket sem foglalkoztatni. (Meg kell jegyeznem, hogy a napokban egy szervező - fejlesztő állásra több mint százan jelentkeztek, de a toborzó cég a jelentkezők felét már eleve kizárta, mivel egy adott főiskolán szerezték diplomájukat. Tehát nem csak korosztályi korlátok vannak, hanem megjelent az oktatást minősítő magatartás is munkaerő felvételnél, ami intő példával szolgálhat a mintegy 70 hazai felsőoktatási intézmény számára, ill. jelenlegi oktatási rendszerünk egészére nézve).

Mindezek után néhány érdekes, új kutatási eredményt szeretnék ismertetni, amelyek az innováció és a kor közötti összefüggésekkel foglalkozik (Newsweek).

Úgy tűnik, hogy a sztereotípiával ellentétben, a sikeres high-tech start up cégalapítók, nem a frissen diplomázott fiatal tehetségek, hanem a negyvenes, családdal rendelkező mérnökök vagy üzletemberek, akik megunták, hogy mások alkalmazottai legyenek, mutatta ki a Duke University egy kutatása. Ami még fontosabb, a sikeres vállalkozók között az idősebb korosztály aránya a magasabb.
Furcsának tűnhet, de a Kauffmann Foundation szerint a vállalkozási kedv tekintetében az 55-64 év közötti korosztály vezet az USA-ban és a sikeresek aránya ennél a korosztálynál duplája a 20 – 30 év közöttiek arányánál. Ennek egy remélt következménye, hogy a „baby boom” korosztály most lép be ebbe az életszakaszába, és így számos új céget fog alapítani, aminek jelentős pozitív hatása lehet a mostani válság utáni időszakban (félő, hogy Magyarországon a „Ratkó korszak” gyermekeitől ez sajnos nem várható, adódóan többek között a vállalkozási kedv és vállalkozói környezet különbözőségéből – lásd pl. kényszervállalkozás).

A Forbes magazin „Fast Tech 500”-as listáján – a leggyorsabban növekvő start up cégek listája - első három helyén olyan cégek állnak, melyek alapítói 45 – 68 évesek voltak.

Az idősebb korosztály alapította cégek kisebb nyilvánosságának egyik oka, hogy elsősorban pl. nem WEB-es alkalmazásokat készítenek, hanem jóval bonyolultabb – összetettebb – szolgáltatásokat nyújtanak, más cégek számára, melyekkel az átlagfogyasztó nem találkozik, azonban erősen segítik az innovációt és a gazdasági növekedést.

De mi a helyzet az alkalmazottakkal?

A Drezdai Egyetem Németországban végzett felmérést olyan nagy német cég számára, amely korai nyugdíjazási programot kívánt bevezetni.  A felmérés eredményének hatására a vállalat újragondolta a programot mivel kiderült, az idősebb dolgozók nem csak a folyamatok és eljárások hatékonyabbá tételében voltak innovatívabbak fiatal kollegáiknál, de megoldásaik magasabb jövedelmezőséget is biztosítottak.

Az előbbiek alapján a cégeknek érdemes újragondolni HR politikájukat, mint azt a BMW is tette, ahol korosztályt tekintve vegyes csoportokat hoztak létre a korábban megszerzett tudás megőrzése és átadása érdekében, ami persze lehet kétoldalú is (lásd pl. fiatalabb kollégák informatikai készségeit).

Lehet, hogy van ahol már nem csak a húszéveseké lesz a világ?

Forrás: IT-Business