Több százezer olyan magánpénztári tag lehet, akinek érdeke, hogy az is maradjon. A Heti Válasz az állami és a privátrendszer előnyeit és hátrányait elemezve segít a döntésben          

Noha a kormány a magánnyugdíjpénztári tagok biztonságával magyarázza a tagdíjfizetések 14 havi szüneteltetését és az összes nyugdíjjárulék átirányítását a tb-kasszába, az elsődleges ok nem ez - azt Brüsszelben kell keresni. Míg ugyanis a tisztán tb-nyugdíjat választók valamennyi befizetését azonnal kipostázzák a jelenlegi nyugdíjasoknak, a pénztártagok járulékának egy része nem az idősekhez, hanem saját magánnyugdíjszámlájukra kerül. Helyettük az állam "küldi el" a pénzt a nyugdíjasoknak.

A kormány azonban hiába akarta meggyőzni Brüsszelt arról, hogy ez nem kiadás, hanem a jövőnek szóló - igaz, kényszerből hitelből fedezett - megtakarítás. Az unió hajthatatlan volt, a kabinet pedig döntött: 14 hónapig minden járulékforint a tb-alapba kerül. Másként ugyanis nem tudná egyszerre tartani a három százalék alatti jövő évi hiánycélt, és végrehajtani minden idők legnagyobb adócsökkentését.

Felélni a jövőt?

A tét nagyobb annál, hogy mi lesz a több mint egy évig kieső tagdíjjal; a kérdés immár az: megmaradnak-e a pénztárak. Selmeczi Gabriella, a kormányfő nyugdíjvédelmi megbízottja lapunknak azt mondja, 2011. december 31-ig lehet visszatérni a tisztán tb-nyugdíjrendszerbe, és a menő és maradó emberek száma alapján határoznak a rendszer jövőjéről. A kiváróknak nem kell csődtől tartaniuk: egyetlen pénztár sem élheti fel a tagok egyéni számláján levő összeget az átmeneti időben hiányzó tagdíjak miatt. A működési költségek pótlására "gyors és korrekt" megoldást keres a kormány - mondta Selmeczi Gabriella.

Jó esetben tehát a pénztártagok a lábukkal szavazhatnak, a kötelező tagság ugyanis máris megszűnt, bárki visszatérhet a tisztán tb-nyugdíjak világába. S a váltásra sokaknak lehet oka, a Horn-kabinet 1998-ban hiányos szabályokat hozott, a pénztárak között nem alakult ki igazi verseny, emiatt alacsonyak a hozamok. A legtöbb tagot a gyenge teljesítményű pénztárak gyűjtik, az alacsony költséggel és magas hozammal dolgozókat viszont kevesen választják. Milliárdokat költenek a tagtoborzásra: van olyan gyenge hozamú pénztár, amely tízezer forintot utal az új tagok bankkártyájára ajándékként. Ráadásul a magánnyugdíj csak nevében nyugdíj, a korhatárt jelenleg elérő évi mintegy kétezer ember egy összegben kénytelen felvenni a számláján levő pénzt.

Az az idilli kép, amit Juhász Istvánné, a Stabilitás Pénztárszövetség főtitkára festett múlt keddi sajtótájékoztatóján a számlánként átlagosan 933 ezer forinttal rendelkező tagokért versengő pénztárakról, nem tükrözi a valóságot. Abban azonban igaza lehet, hogy a kormány döntése alkotmányossági aggályokat is felvet, hiszen még nem tudni, hogyan kárpótolják a pénztártagokat a hiányzó tagdíj miatti veszteségekért. Ám ezekkel nem lesz kihez fordulni, ha az Alkotmánybíróság - miként a tervek szólnak - a járulékkal kapcsolatos jogszabályokról sem dönthet a jövőben.

 

A pénztáraknak ma már több mint hárommillió tagjuk van, akiknek most el kell dönteniük, menjenek vagy maradjanak. Mindenkinek alaposan meg kell gondolnia, mit tesz ebben a helyzetben, mert nincs általános szabály. Sokba kerülhet, ha egyéni mérlegelés helyett a tömeg után haladunk. Gál Róbert Iván, a Tárki vezető kutatója a Heti Válasznak azt mondja: egyelőre ne tegyenek semmit, várják meg, mi fog történni a tb-nyugdíjjal.

Kormányzati forrásból úgy értesültünk, hogy a kabinet áttér az egyéni számlás rendszerre, ám ez nem hasonlít majd a magas jövedelműeknek kedvező jelenlegi magánnyugdíjszámlákra; ezen valójában nem pénzösszegeket tartanak majd nyilván. Egyéni nyilvántartó rendszer lesz, amelyen naprakészen látható majd minden olyan elem, amely a tb-nyugdíjat meghatározza, például veszélyes munkakörben dolgozunk-e, hány szolgálati évünk van, milyen keresettel rendelkezünk - s erről minden évben kapnánk egy értesítést.

Kockázat itt is, ott is

Döntsünk akár a vegyes, akár a tisztán tb-nyugdíj mellett, a kockázatokat nem kerülhetjük el. A magánpénztártagok feje felett mindig ott lebeg a gazdasági válság veszélye, a tisztán tb-nyugdíjat választók viszont a demográfia hullámzásának vannak kitéve. 2007-ben száz magyar állampolgár közül 34 volt 62 évnél idősebb, 2050-ben - amikor pedig a mai harmincasok, negyvenesek várják a nyugdíjakat - száz magyar közül 74 már betöltötte a 62. életévét. Vagyis a maradék 26 gyermek- és aktív korú felnőtt béréből kell majd levonni azt, amit az ő nyugdíjukra fordítanak, legalábbis akkor, ha továbbra is az egygyermekes marad a családmodell.

Egyes szakértők szerint az a legjobb, ha az érintettek nem tesznek semmit

Az elmúlt évek bebizonyították: tévhit volt azt gondolni, hogy a politikusok nem mernek hozzányúlni legfőbb szavazóbázisuk, a nyugdíjasok pénzéhez. Megtették, csak éppen cselesen, hiszen a még éppen nem nyugdíjasokat szorongatták meg, a frissen megállapított tb-ellátásokat 2008-tól például közel 10 százalékkal nyesték vissza. A korhatár 62-ről 65 évre való felemelése is több mint tízszázalékos "nyugdíjcsökkentésnek" felel meg, hiszen egy átlagos férfi 15 év helyett csak 12 évig élhet nyugdíjasként.

A Horn-kormány 1998-as reformjának legravaszabb húzása az volt, hogy a magánpénztárba önként átlépőknek fel kellett adniuk addigi tb-befizetéseik 25 százalékát. Több mint kétmillióan határoztak így, köztük "önsorsrontók" százezrei, akiknek esélyük sincs arra, hogy nyugdíjas éveikig a pénztári hozamokból pótolják ezt a veszteséget. Ehhez kell még hozzászámítani a 2008-as válság okozta károkat. Matits Ágnes nyugdíjszakértő szerint tavaly év végére a 19-ből öt pénztárnak sikerült a krízis miatt elszenvedett árfolyamveszteséget az összes tag számára kiegyenlítenie. Intő jel lehet az is, hogy 2009 végén mindössze három olyan szervezet volt, amely minden pénztártag számára legalább egy százalék reálhozamot tudott biztosítani az elmúlt nyolc év összes befizetésére vetítve.

A 15 évnél rövidebb magánpénztári tagsággal nyugállományba vonulókat ráadásul nem védi garancia. Tehát hacsak nem rendelkeznek kiugró jövedelemmel, vagy nincs valami egyedi szempontjuk, akkor számukra nem éri meg maradni a magánpénztárban. (Egyedi szempont lehet például, ha egész életükben nem tudtak 15 szolgálati évnél többet összegyűjteni. Ez esetben hiába fizetnek járulékot, egy fillér tb-nyugdíjat sem kaphatnak. A magánpénztári befizetésekhez viszont hozzájuthatnak.)

A nyugdíjba vonulás előtt legalább 15 év magánpénztári tagsággal rendelkezőket garancia védi, az ő befizetéseiknek meg kell őrizniük a reálértéküket. Ám már nem sokáig - Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter úgy fogalmazott: mindenki szabadon dönthet a visszalépés mellett, ám ezzel együtt megszüntetik a pénztárak mögötti állami garanciát. A tagság viszont joggal kérdezheti: bankba sem kötelező tenni a pénzünket, az állam mégis jótáll a bankbetétek egy részéért. Selmeczi Gabriella szerint valami hasonlóban gondolkodnak, ám a pontos részleteken még dolgoznak.

Levélben értesítenek

A "menjek vagy maradjak" kérdésre adott válasz számos szemponttól függ. Minél magasabb az iskolai végzettsége valakinek, annál biztosabb a munkapiaci helyzete és magasabb a jövedelme. A férfiaknak kedvezőbb a vegyes rendszer, mint a nőknek, mert a nők kevesebbet keresnek, és a gyermekek nevelése miatt évekre kieshetnek a munkából. Az egyének családi állapota is hatással lehet a döntésekre. A tudatos "szinglik" nem tudnak mit kezdeni a tb-nyugdíj "örökösödési elemeivel", vagyis az özvegyi nyugdíjjal és az árvaellátással - számukra vonzó lehet, hogy a magán-nyugdíjpénztári számlájukat például a testvérükre is ráhagyhatják.

 

Binder István, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének sajtófőnöke arra is felhívja a figyelmet, hogy az egyes pénztárak hozamai és a rá vetülő költségek között óriási a különbség. Matits Ágnesnek a Hitelintézeti Szemlében olvasható tanulmánya szerint a vagyon 30 százaléka olyan pénztárak kezelésében van, amelyek még az inflációt elérő hozamokat sem tudtak felmutatni az elmúlt években. Ám ezért nem pusztán a pénzintézetek és a kormányok a felelősek, hanem a nemtörődöm ügyfelek is.

Amikor a korábbi kabinet megnyitotta a visszalépés lehetőségét a rosszul járó tagok számára, az OTP magánpénztára hiába értesítette valamennyi olyan ügyfelét, akinek érdeke lett volna visszatérni a tisztán tb-nyugdíjhoz. Végül öt százalékuk fogadta meg a tanácsot. Selmeczi Gabriella lapunknak azt mondja, levelet a jelenlegi magánpénztári tagok is kapnak majd: ebben a kormány személyre szóló tájékoztatást ad arról, hogy az illetőnek megéri-e visszatérnie a tisztán tb-nyugdíjhoz, vagy inkább maradjon a magánpénztárban - már persze azokban, amelyek talpon tudnak maradni a tömeges visszalépések után is.

Életkor: Az értelmiségi férfiak számára az 1956-os születési év lehet a fordulópont; az ennél fiatalabbak számára megéri a vegyes rendszer. Az 1953-nál régebben születetteknek általában a tisztán tb-rendszer a kedvezőbb. A középfokú végzettségűek és a nők 2-3 évet vonjanak le ebből.

Magas kereset: Minél magasabb jövedelmű valaki, annál inkább megéri a magánpénztári tagság.

Folyamatos munkaviszony: Azok számára, akik hosszú ideig munkanélküliek, és 30 évnél rövidebb szolgálati idejük van, általában hátrányos a magánpénztári tagság. Kivéve a 15 évnél rövidebb szolgálati időt gyűjtők, mert ők csak így szerezhetnek minimális nyugdíjat.

Családi állapot: A sok gyermeket nevelő, hosszan gyesen-gyeden levő nők számára többnyire előnytelen a magánpénztár.

Mi az a magánnyugdíj? A kötelezően fizetendő járulékról eldönthetjük, hogy az egészet a tb-nek utaljuk, vagy egy része magánpénztárba, a saját számlánkra kerüljön. A tb-nyugdíjunk így 25 százalékkal csökken, viszont befizetéseinkből és a hozamaiból magánnyugdíjat is kapunk.

Forrás: heti válasz