Ferincz Sándorné hat hete került egy stroke után a krónikus belgyógyászatra. Nyolcvanhárom éves múlt, egy fia és két szép felnőtt unokája van, ám a bajban úgy érezte, nem akar tovább élni...          

Egyre több embert érint az időskori depresszió, amelynek kiváltó okai lehetnek a magány, a pénztelenség és a betegségek. De Ferincz Sándorné előtt még ismerkedjünk meg valaki mással.

Járfás Imréné Teréz egyedül él Káváson. Súlyos szív- és gerincbetegsége van, nem tud lépcsőzni, de még lehajolni sem, azonnal rosszul lesz. Mégis rend van a portáján, friss kenyér az asztalon és a gyógyszereit is időben kiváltják a patikából.

- Három gyermekem van és hét unokám, nem mindegyikük lakik itt a közelben, de akik a megyében laknak, sem tudnak mindennap átjönni és segíteni nekem. Ha az Ildikó nem lenne, nagy bajban lennék - vallja az idős asszony. Ildikó pedig nem más, mint Kálmánné Pete Ildikó, Kávás falugondnoka. Ő megy el a receptekért az orvoshoz, váltja ki aztán őket a patikában, bevásárlólistát ír, boltba megy, ebédet hoz. Mindent, amire az idős, egyedülálló embereknek szüksége lehet. S ez nemcsak a ház körüli teendőkben nyilvánul meg.

 

Járfás Imréné a rolátorral viszonylag jól tud mozogni a házban és azon kívül is, de a lépcsôn való lejutásban szüksége van emberi segítségre, most éppen Kálmánné Pete Ildikó falugondnokéra – Fotó: Pezzetta Umberto

- Az idős, egyedülálló emberekre leselkedő legnagyobb veszély nem az, hogy nincs, aki kiváltsa a recepteket, hanem a magány. Nincs kivel beszélniük, megosztaniuk a napi gondjukat, nincs kihez szólniuk gyakran napokig. Én is sokszor azt tapasztalom, hogy ha átmegyek hozzájuk valamiért, marasztalnak, legalább pár percig beszélgessünk egy kicsit.

Mi is ezt tapasztaltuk: az idős, egyedülálló asszony szívesen fogadott minket, beszélt problémáiról, s mikor indulni készültünk, kérte, maradjunk még, beszélgessünk egyet csak úgy, a cikken kívül is.

Statisztikák igazolják, hogy az öt leggyakoribb időskori halálok között nem találjuk a végelgyengülést. 65 százalékban szív- és érrendszeri problémák és agyér betegségek, 22 százalékban daganatos, 9 százalékban erőszakos cselekmények és 4 százalékban légzőszervi megbetegedések okozzák a halál beálltát.

 

Dr. Császár Tamás Ilonát buzdítja a gyógytornásztól tanult mozdulatra: az egyelôre gyenge jobb kézt kell a bal kézbe helyezni Fotó: Katona Tibor

Gyakori halálozási ok ebben a korosztályban az öngyilkosság. Időskorban nehéz a depresszió tüneteinek észlelése, mivel kevésbé erősek ezek, mint például fiatal korban. Jelentkezhet úgy például, hogy aki soha nem ivott, alkoholizálni kezd, mozgásszervi betegségek terén nagyon erősnek érzi a tüneteket, fáradékonnyá válik, hangoztatja, meg akar halni. Szorongás, alacsony önértékelés, önvádolás, ezek mind jellemző tünetei.

- Van egy testvérem, gyakran hívjuk egymást telefonon, látogatóba ritkán megyünk, de néha hiányzik a társaság, hogy valakivel elbeszélgessek - folytatta Járfás Imréné.- A fahordás, a hólapátolás és a kazánba való befűtés már meghaladja az erőmet, de mindig segít Ildikó vagy az önkormányzattól valaki. A Támasz Alapítványtól is jön egy hölgy hozzám hetente, segít takarítani, vasalni, és még a hajamat is megszárítja.

Ahogy mondta, voltaképpen több mint húsz éve folyamatosan beteg. Volt már halálközeli állapotban is, de nem adja fel, rolátorral jár - négykerekű járókerethez hasonlítható szerkezettel -, a bot nagyon félrehúzta a gerincét. De nem hagyja, hogy a sok betegség megkeserítse az életét.

- Meg kell feledkezni a bajokról, elfogadni, azt a helyzetet, ami van, ha betegség és korlátozott élet, akkor azt - mondja. - Akármilyen nyavalyával is feküdtem eddig a kórházban, mindig azt mondtam magamban, én haza akarok menni, meg fogok gyógyulni. Sosem szabad feladni, nem szabad elveszteni a reményt.

Kávástól nem is olyan messze, a pózvai Külsőkórház krónikus belgyógyászatán vagyunk. Ferincz Sándorné mikor úgy érezte, hogy nem akar tovább élni, még nem tudhatta, hogy az agyi infarktuson átesett betegek fele küzd depresszióval.

Ahogy azt sem, hogy dr. Császár Tamás, az osztály főorvosa, időben észreveszi rajta a tüneteket és elkezdi kezelni. Most már annyira jól van, hogy alig ismer rá a szabadságából visszatérő orvos, a néni mosolyog, végzi a gyakorlatokat, s már néhányszor fel is kel az ágyból, újra próbál járni.

 

Grafika: Urbanics Pál

- Az erőszakos halálok nagy százalékos arányt képvisel időskorban, ennek hátterében az öngyilkosságok állnak. Valóban meglepő, hiszen elképzelni sem tudjuk, miért vetnek önkezükkel véget az életüknek ezek az emberek - mondta dr. Császár Tamás. - Ezzel a problémával először akkor szembesültem, amikor 1994-ben idekerültem a krónikus belgyógyászatra. Előtte 18 évig belgyógyászaton dolgoztam, s amikor itt lettem osztályvezető, két év alatt két idős ember is öngyilkos lett itt, az osztályomon. Egy bácsi a mellékhelyiségben, egy néni pedig a kórteremben kötötte fel magát. Bár mindkettejüknek különböző betegségei voltak, de egyikük sem úgy jött ide, hogy meg fogok halni . Engem ez mérhetetlenül bántott, nehezen tudtam feldolgozni, sokáig kérdeztem magamtól, miért nem vettem észre a jeleket?

E két eset után tenzíven kezdett foglalkozni az időskori depresszióval. Kiderült, az öngyilkosság előtt mindkét esetben mondta a beteghordónak az idős beteg, hogy jó lenne meghalni. Ám az egészségügyi dolgozó nem gondolta komolynak a szavaikat. Mint idősgyógyász, geriáter szakorvos, belemélyedt az időskori depresszióban, sokkal érzékenyebbé tette saját magát arra, hogy minden pici jelet észrevegyen. Bár nem pszichiáter, hiszen a diagnózis és a gyógyítása is más szakorvosra tartozik, de észreveszi az esetleges tüneteket, s így megkaphatja a megfelelő kezelést a depressziós páciens.

- Volt olyan betegem, nem is olyan rég, aki azt mondta, adjon doktor úr olyan injekciót, amitől meghalok. Sajnos, előfordulnak ilyesfajta kérések.

A két ominózus eset óta, s amióta a főorvos tanulmányozta az időskori depressziót, nem történt öngyilkosság az osztályán. Ennek már tizenöt éve.

- A depresszióról tudnivaló, hogy bizonyos betegségek gyógyulását lassítja: gondolok itt a daganatos megbetegedésekre, de a Parkinson-kóros és az agyi infarktuson átesettek fele is depressziós lesz. Ha nem ismerjük fel időben ezt a lelki körülményt, alapbetegségüket nem lehet eredményesen kezelni.

Sokan gondolják, hogy az időskorral, 75 és 90 év közötti emberekről van szó, együtt jár a hangulat romlása is. Ám ez nem igaz. Időskorban a közepes, súlyos depresszió gyakorisága 10-15 százalék, az átlag korosztályban ez 4-5 százalék. Átlagemberek esetében 10-ből 1 kísérlet lesz befejezett öngyilkosság, ám az időseknél 4 kísérletből 1 befejezett. Vagyis e korosztály sokkal elszántabb a tetteket illetően. Oka lehet az elmagányosodás, a szeretetlenség, a gyász, a nyugdíjbavonulás, a testi betegségek, az egyedüllét, az anyagi helyzet vagy a szociális otthonban való elhelyezés. A felismerés nélkül maradt depressziós idős emberek 30 százaléka később befejezett öngyilkosságot követ el.

- A 2001-es népszámlálási adatok szerint több mint 25 ezer egyfős háztartás volt Zala megyében, elképzelhető, hogy a jövő évi népszámláláson ez a szám már jóval magasabb lesz - mondta el Szekeres Jánosné, a KSH zalaegerszegi képviseletvezetője. - Ugyanis nőtt az öregek száma, s gyakoribb a fiatalok leválása is a szülőkről. Adatokkal egyértelműen igazolható, hogy nálunk ezeknek az egyedül élő embereknek a legnagyobb része nő. Már csak azért is, mivel a hölgyek magasabb kort érnek meg, mint a férfiak.A felismerés nélkül maradt depresszióval küzdő idős emberek harminc százaléka később befejezett öngyilkosságot követ el.

Talán megérjük még 

- Hogy van? Én, köszönöm, jól. Öregesen. Kicsit hasogat a hátam, hiába megérzi a rossz időt, de nem panaszkodom. Tegnap itt voltak nálam az unokámék, kitisztították az ereszt és lefűnyíróztak az egész telken. Én már nem bírtam volna egyedül. Örülök, hogy kijöttek, nemcsak a ház körüli munkák miatt, hanem azért is, mert tegnap mondták el, tavasszal érkezik az első dédunokám. Talán megérem még azt. Csak a fiamat várom hiába, néhány éve összevesztünk egy butaságon és azóta nem jön hozzám. Haragszik még. Egyébként vállalkozó, vízvezetékszerelőként dolgozik, tudja? Jó szakember, kitaníttattam. Már arra is gondoltam, hogy eldugítom valamivel a lefolyót, csak hogy felhívhassam, jöjjön el segíteni az anyjának

 

Idôskorukra sokan egyedül maradnak: egymás segítségére, társaságára mindig számíthatnak - Fotó: Pezzetta Umberto

Szerintem (jegyzet)

Lassan szürcsölöm a levest, még forró. Nincs ilyen finom íze sehol máshol, csak a mamánál. Mintha nála minden finomabb lenne vagy jobban esne az étel. Igazából nem is vagyok éhes, de nem ellenkezem, amikor kimeri a tányérba a húslevest. Segíteni jöttem, beállítani a programokat a tévén, mert ő ehhez „az ördögverte masinához” nem ért. Miközben állítom be a csatornákat, folyamatosan beszél, sokszor nem is hozzám, hanem csak úgy. Megszokta már, hiszen régóta egyedül él, nincs kihez szólnia egy szót, hát beszél a virágokhoz, a tévéhez, néha még a mosógéphez is, mert az meghallgatja legalább. Most én is meghallgatom, azért vagyok itt, azért eszem a levest is, addig is mesélhet, s érezheti, valaki itt van vele és figyel rá. Gondol egyet és magának is mer a levesből, együtt eszünk és hallgatunk. Mert társaságban még hallgatni is jó... 

Forrás: zalaihírlap.hu