November 15-ig lehet hozzászólni a jövő nyugdíjairól szóló európai Zöld Könyvhöz. A szokatlanul hosszú vitára bocsátott, meglehetősen általános közpolitikai dokumentum óvatosan a Magyarországon most visszaszorulóban lévő tőkefedezeti nyugdíjpénztárak védelmében keresi az európai konszenzust.  A görög államháztartás válsága nyomán ugyanis a dokumentum szerzői is úgy látták, hogy az egyik tagállam állami nyugdíjkiadásainak költségvetési hatása más tagállamokban vonhat maga után súlyos következményeket.      

Az Európai Bizottság három biztosa, a szociális ügyekért felelős Andor László, a belső piacért felelős Michel Barnier és a gazdasági és monetáris ügyekért felelős Olli Rehn jegyzik az EU jövő nyugdíjaiéról szóló zöld könyvét. A vita elindításakor éppen Görögország államcsődtől való megmentésével voltak elfoglalva az eurózóna pénzügyminiszterei, majd miniszterelnökei, és többen nehezményezték, hogy a választóik nem tudják elfogadni, hogy ötvenöt éves görögök állami nyugdíjának kifizetésére adjanak kölcsön, amikor jócskán vannak hatvan feletti adófizetőik és választóik is. Ahogy a Zöld Könyv prózaian megfogalmazza: „Az egyik tagállamban az állami nyugdíjkiadásoknak az állami költségvetésre gyakorolt hatása más tagállamokban súlyos következményeket vonhat maga után”. (A Bizottság óvatosan bánik a nyugdíjreformmal – Euractiv.hu 2010.07.12.)

Bár a nyugdíjrendszerek nemzeti hatáskörben vannak, az Unió többféle érintettséget talált a témának. Az Uniós javaslat egyik fő mozgatórugója látszólag pontosan az, hogy azok az emberek, akik éltek ezzel az alapszabadsággal, és karrierjük során az EU különböző tagállamaiban dolgoztak, ne kelljen több államon behajtaniuk öregkori járandóságukat. Andor László szavai szerint „bizonyos esetekben, mint a mobilitás kérdései, a fogyasztóvédelem és a nyugdíjbiztonság garanciái, viszont mindenképpen erősíteni kell a közös elemeket”. Ehhez képest a Zöld Könyv nem a külföldön dolgozókról beszél csak, hanem arról, hogy Európa munkaképes korú lakossága 2012-től csökkenni fog, és miközben az oktatás iránti fokozódó kereslet miatt az európaiak később kezdenek teljes időben dolgozni, a legtöbben a már a nyugdíjkorhatár előtt elhagyják a munkaerőpiacot. Amíg ma minden 65 évesnél idősebb személyre négy munkaképes korú jut, 2060-ban már csak kettő fog, ha nem számolunk jelentősen nagyobb halálozással vagy bevándorlással.

Az idei szűk esztendőben Nagy-Britannia, Franciaország, Görögország és Spanyolország kellett hogy felemelje a nyugdíjkorhatárt, és Portugália a nyugdíjrendszere teljes átalakításába kezdett – ezek a tagállamok aligha fogják jó szemmel nézni, ha valamelyik másik állam a dolgozóinál fiatalabb nyugdíjasok alapjába szeretne kölcsön kérni. Az unalmasnak tűnő nyugdíjstatisztika-harmonizációról szóló fejezet mögött pedig sokan ezt a törekvést látják: „A polgárok számára előnyös lenne, ha a különböző forrásokból pontos statisztikai adatok állnának rendelkezésükre nyugdíjjövedelmükről. A nyugdíjasok egyre jelentősebb fogyasztói csoporttá fognak válni, és a cégek számára is előnyösnek bizonyulna, ha megbízható és időszerű adatokhoz férhetnének hozzá a teljes rendelkezésre álló jövedelemről. Emellett a rejtett kötelezettségek nyomon követését meg lehetne erősíteni annak érdekében, hogy pontosabban fel lehessen mérni, milyen hatást gyakorolnak akár az állam, akár a magánszféra által fenntartott nyugdíjrendszerek költségvetési fenntarthatóságára”. Bár a Zöld Könyv nem tesz utalást rá, egy ilyen statisztikai harmonizáció megteremtené annak a lehetőségét, hogy az állami nyugdíj-rendszerek statisztikailag előre látható hiányát „rejtett” állami kötelezettségként beleszámolják az esetlegesen módosítható maastrichti hiánycélokba, ahogy azt sok, nyugdíjjal foglalkozó közgazdász már jó ideje követeli.

A tőkefedezeti rendszer melletti óvatos kiállásnak tekinthető, hogy a kifejezetten Uniós beavatkozás javasol akkor, ha magánnyugdíjpénztárak csődje fenyeget. „A reformok nyomán egyes (állami vagy magánszférabeli) tőkefedezeti rendszerek bizonyos tagállamokban uniós szabályozás alatt állnak, másokban viszont nem. Ez nincs összhangban a G20-ak Torontóban megerősített pittsburgh-i nyilatkozatával amely szeirnt […] Minden olyan céget, amelynek csődje veszélyeztetheti a pénzügyi stabilitást, következetes, egységes, magas minőségű ellenőrzés és szabályozás alá kell vonni. […], és azt sem tükrözi, hogy a nyugdíjalapok a pénzügyi piacok fontos szereplőivé váltak”. Bár Magyarország jövőre több százezer kilépővel számol, Európában már a tőkefedezeti nyugdíjrendszerek csaknem 60 millió taggal rendelkeznek, és a Zöld Köny szerint jelentőségük és taglétszámuk folyamatosan nőni fog.

Forrás: euractiv.hu