Ugatva ugrált körbe egy bozontos puli és egy spániel, amikor beléptem Tóthné Rostás Irén (60) házának udvarára. Vásárhely legendás tájékozódási futója éppen visszaérkezett szüleitől, naponta háromszor jár át 89 éves édesapjához és 84 esztendős édesanyjához: főz, mos, gondoskodik róluk. A családot férje, József, aki bunyózott és tűzoltóként dolgozott, a három gyerek, Ágnes, Brigitta és József, valamint a két unoka, Ágnes csemetéi, a 10 éves Dániel és a 7 hónapos Kolos teszi teljessé.

– A sport miatt viszonylag későn alapítottam családot, de nem maradtam le semmiről – mondta a népes famíliára célozva már a konyhában. – A legszebb időszak a válogatottsághoz kötődik, ekkor voltam asszisztens a városi stadionban, 1976-tól 1986-ig, előtte közgazdasági végzettséggel a Hódikötnél és a Metripondnál dolgoztam. Később munkanélküli is voltam, edzősködtem a HVSE-nél, főállású anyaságira mentem, illetve alkalmi munkákat vállaltam.


Eleinte nem tűnt különösebben tehetségesnek, inkább szorgalmas, elhivatott volt. Ahogy meséli: sokáig azért vitték versenyekre, mert volt vasutas a családban, és a jegye feleannyiba, Budapestre például 4 forintba került. Aztán jöttek a sikerek, és az is „doppingként" hatott, hogy 1972-ben a helyszínen, Csehszlovákiában szurkolhatott Monspart Saroltának, aki első nem skandinávként nyert világbajnoki aranyat. Négy évvel később vele egy csapatban szerzett váltóban vb-bronzot Skóciában. Bár 1986-ig volt igazán aktív, egy percre sem szakadt el sportágától, ma is rendszeresen fut, edz, és két éve a Hódmezővásárhelyi Tájfutó Club (HTC) elnöke.

Sportos névjegy Rostás Irén a tájékozódási futással 1965-ben, a vásárhelyi közgazdasági technikumban ismerkedett meg, első edzője Nagyillés Mihály volt. Nyolc országos bajnoki címet nyert, ebből hat hosszú távú (öt zsinórban, 1978-tól, a nyitóévben Monspart Saroltát legyőzve), kettő úgynevezett nappali. Tagja volt az 1976-os skóciai világbajnokságon bronzérmet nyerő váltónak, később egyéniben 9. és 12. helyezést ért el vébén.

– Újra komolyabban kezdek tréningezni, mert július 1-jétől 8-áig Orfűn rendezik a szenior világbajnokságot, amelyen szeretnék jól szerepelni. Húsz éve ezüstérmet szereztem Körmenden, most megjósolhatatlan az eredmény: egykori világbajnokok is lesznek a mezőnyben. Nem lesz könnyű az edzéseket szüleimhez, a ház körüli tennivalókhoz, az egyesülettel kapcsolatos teendőkhöz igazítani. Hiába, a nyugdíjas soha nem ér rá semmire...

Pályafutásának több felejthetetlen momentuma akadt, az 1985-os ausztráliai világbajnokság is közéjük tartozik. Nem az eredmény okán, ekkor jött össze a tájékozódási futás három nagy alakja: Monspart Sarolta, a volt szövetségi kapitány, Rostás Irén képviselte a rutint, a későbbi kétszeres vb-aranyérmes Oláh Katalinmég tiniként versenyzett.

Irén gyermekeit is megfertőzte a tájékozódási futással, mindegyik űzte hosszabb-rövidebb ideig. A 16 éves, egyébként labdarúgó József elkíséri Orfűre, a szenior vébére, és rajthoz áll a nyílt kategóriában. A sportolónőt bár csábították Miskolcra, Pécsre, jobb körülmények közé, soha nem igazolt el Vásárhelyről (Pro Urbe Díjjal is jutalmazták), pedig a városban és környékén nem a legideálisabbak a terepviszonyok ehhez a sportághoz. – Azt szoktam mondani: olyan ez, mintha a focisták labda nélkül edzenének. Ahhoz képest elég jól sikerült – tette hozzá.