A 73 esztendős Horváth Sándor hamarosan kezébe veheti a harmadik diplomáját.            

Első szakdolgozatát frissnyugdíjasként 58 évesen írta, hitoktató lett, pár évvel később hittanári oklevelet szerzett, most teológus szakon vizsgázik. Büszke a fiatalokat megszégyenítő szorgalmára, kitartására, s arra, hogy a többi évhez hasonlóan ebben a szemeszterben is szinte minden tárgyból ötöst kapott.

Horváth Sándor 1938-ban született, Ostffyasszonyfán töltötte a gyerekkorát. Örült minden nyíló virágnak, szerette a földnek az illatát. Kertész lett, évtizedekig a GYSEV állomásait szépítette kollégáival.

– Dolgos családból származom, apám a saját gazdaságunkat és az uraságét is precízen művelte. Mindig ott lábatlankodtam körülötte, nem volt kérdés, hogy a fertődi kertészeti iskolába jelentkezem. Délelőtt tanítás volt, délután gyakorlat, nem volt alkalom az unatkozásra. A technikum befejezése után is maradtam a településen, a kutatóintézetben számítottak a munkámra, ahol egyebek mellett a háborúban leromlott kastélypark felújítása is ránk várt. Ez igazán komoly ˝iskola˝ volt, rengeteg szaktekintéllyel dolgozhattam együtt – idézte a múltat Horváth Sándor.

Horváth Sándor két szakdolgozata után most írja a harmadikat.

A misztikus hetedik esztendőben aztán visszautasíthatatlan ajánlatot kapott a fiatal szakember. Egy vasutas említette neki, hogy a GYSEV főkertészt keres, s némi hezitálás után Sándor úgy döntött, kipróbálja magát vezetőként is. Egykori főnökei támogatásukról biztosították, ami megkönnyítette a helyzetét.

– Még a korábbinál is szebb esztendők következtek. Azt csináltam, amihez értettem, magunk neveltük azokat a növényeket, amelyek a GYSEV állomásait díszítették. Sok rangos elismerést kaptunk és kiváló hangulatban dolgoztunk. Tizennyolc településen, még Ausztriában is szépítettük a környezetet, a MÁV-osok is hozzánk jártak tapasztalatcserére. A vezetőink és a lakosság is értékelte a munkánkat.

Horváth Sándor 32 és fél év után 1997. december 31-én vonult a vasúttársaságtól nyugdíjba, de ekkor sem maradt tétlen. Lánya külföldi munkát vállalt, s a nagypapára bízta az unoka nevelését. Azóta is ő gondoskodik a nemrég nagykorúvá vált fiúról, s bízik abban, ereje még sokáig nem hagyja el.

– Születésem óta vallásos vagyok, a hitem mindig utat mutatott. A nehézségek megtöbbszörözték az erőmet, s mondhatom, kiegyensúlyozottan élünk mi kettesben. Osztom a véleményt, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond, de biztos vagyok abban, hogy tovább is boldog lesz az életem, mert szeret engem a jó Isten. Talán az unokám miatt fogtam a tanulásba is, így ugyanis közelebb kerülhetek a fiatalokhoz, jobban megérthetem őket.

Az egyik tanulmányom például az ifjúság nevelésével kapcsolatos, de korábbi hivatásomról sem feledkeztem meg, az első szakdolgozatomban a Bibliában előforduló növényekről írtam – mesélte Sándor, aki rendszeresen tart kertészeti témájú előadásokat és lakótársai örömére folyamatosan szépíti a társasházuk kertjét.

Előadás A kertészeti szabadegyetem előadásainak sorában kedden este 6 órától Horváth Sándor Ostffyasszonyfától Sopronig című előadását hallgathatják meg az érdeklődők a TIT-ben.

 

Forrás: kisalföld.hu