Az Inforum (Informatikai Érdekegyeztető Fórum) 1999-ben (!) publikálta az első könyvet az idősek számára az internet használatáról. Sőt többet is tett, Váncsa István „Hírvilág” című művét a „kicsiknek és nagyon-nagyoknak” ajánlotta. Tíz éve annak, hogy elindult a „Kattints rá, nagyi” program a Budapesti Művelődési Központ jóvoltából (azóta immár 15 helyet tartanak olcsó, de magas minőségű tanfolyamokat), s több ezer szenior ismerte meg általuk a világháló titkait. 2003-ban indult el a legendássá vált Unoka-nagyszülő Informatikai Verseny, amelynek kezdeményezőjét, az Inforumot 2008-ban aranyéremmel tüntette ki az Európai Bizottság, s mutatta be a vén kontinensnek, mint legjobb gyakorlatot az idősödés és informatika szűk, de közös határterületén.
Amikor az első versenyt életre hívta az Inforum, akkor mindössze 20 ezer 60 év feletti használt számítógépet, tehát a korosztály 1 százaléka. Internetet még annyian sem. Mára a helyzet megváltozott, de még mindig Európa sereghajtói közé tartozunk. A BellResearch 2010-es felmérése szerint a 60-69 év közöttiek 16 százaléka, a 70 év felettiek 3,7 alig százaléka használja az internetet. Ha belegondolunk abba, hogy a 15 év alatti (!) nethasználók aránya 53,4 százalék, akkor nem csak digitális, hanem súlyos generációs szakadékról is beszélhetünk.
Erre adott válaszul készült el az a 30 részes tévéfilm (Gyerekjáték a számítógép), amelyben az unokák tanítják nagyszüleiket a számítógép és az internet titkaira – 300 ezren látták a Magyar Televízióban és az interneten ‑, sőt olyan oktatási anyag is, amely a közös, unoka-nagyi tanfolyamokhoz biztosít lehetőséget. A tanfolyamokra pedig szükség lenne, hiszen a legidősebbek többségét még nem érte el az internethálózat, hiányzik a kedv, a bátorítás, a pozitív hozzáállás, az olcsón elérhető tanfolyam. Amióta a Magyar Telekom megszüntette internet-népszerűsítő előadásait, éves szinten majdnem 15 ezer emberrel kevesebben találkozhatnak az internettel. Az idősoktatásban még talpon vannak: a Kattints rá, nagyi! helyek, a könyvtárak, teleházak; de ha elapad az e-tanácsadókra, IT-mentorokra fordított forrás, úgy ezek is becsukhatják az idősek előtt kapuikat. Marad tehát a gyerek, az unoka (ha van), aki segíthet az első kattintások elvégzésében ‑ vagy e generációk is kimaradnak a jóból.
A digitális készség nemcsak azért fontos, hogy internetezni lehessen, hanem az olcsóbb és magas életminőséget biztosító szolgáltatások immár mind digitálisak. A világ bitalapú lett, s a készségek elsajátítása a túléléshez alapvető fontosságú: e-kormányzathoz, bankhoz, s a jövő intelligens televízióihoz, lakásaihoz is szükséges. Már most látszanak az első fejlesztések: 10 év múlva bajba kerül az egy villanyóra leolvasásnál is, aki idegenkedik a digitális technikáktól.
A digitális ismeretek elsajátításához nem akkreditált felnőttképzési intézmények bonyolult és nehézkes pályázataira és tanfolyamaira van szükség, hanem egyszerű emberi segítségre. Amely nem 8, hanem legalább 30 órában, lassan és alaposan vezeti be a legidősebbeket egy egyszerű világba, amely csak kívülről nézve bonyolult. Ha magunkra maradunk, és nincs pénz tanfolyamra, körül kell nézni a potenciális szövetségesek után: s ezek lehetnek az unokák. Ha pedig nincs, akkor kölcsön kell kérni a barátoktól, ismerősöktől egy tizenévest. A 15 és 24 évesek 82,6 százaléka már használja az internetet. Ők még valóban a szívükre, lelkükre hallgatnak, nem változnak még az idő múlásával, bennünk még bízhatunk.
Forrás: Dombi Gábor
Megjegyzés hozzáadásához be kell jelentkeznie.
