Dolgozni akarok, de nem tudok. Elmúltam 50 – egyre többször hallom, hogy 45, sőt már azt is, hogy 40 – éves, és a koromnál fogva hátrányos helyzetben vagyok a munkaerő-piacon. Pedig nem vagyok képzetlen – igaz, csak főiskolai diplomám van -, tudok bánni a számítógéppel, írok-olvasok angol nyelven is, és ha muszáj, még megszólalni is tudok.  És mégis: dolgozni akarok, de nem tudok.  Úgy döntöttem, megpróbálom: magamat kell kihúznom a gödörből. Ha érdekel, milyen elképzelésem van, a következő néhány napban szépen sorban elmondom.

Egész életemben dolgoztam, és nem csak azért, mert muszáj volt, és nem is csak azért, hogy pénzt keressek a munkámmal, hanem egy kicsit a munka öröméért, azért a jóérzésért, amit a „megcsináltam” tudata okoz, azért mert a munka révén emberek között lehettem, munkatársak között, akik részesei voltak sikereimnek és segítettek elviselni a néha előforduló kudarcaimat.

Dolgozni akarok, de nem tudok. Elmúltam 50 – egyre többször hallom, hogy 45, sőt már azt is, hogy 40 – éves, és a koromnál fogva hátrányos helyzetben vagyok a munkaerő-piacon. Pedig nem vagyok képzetlen – igaz, csak főiskolai diplomám van -, tudok bánni a számítógéppel, írok-olvasok angol nyelven is, és ha muszáj, még megszólalni is tudok. Életemben számos tanfolyamot elvégeztem, a többségükön még vizsgát is kellett tenni, hát vizsgáztam is. Utoljára 2010-ben szereztem újabb képesítést, amihez szakdolgozatot kellett írnom, tucatnyi vizsgát letennem, a szakdolgozatomat megvédenem. Dicsekszem vele, jeles eredménnyel végeztem, mert nagyon kínos lett volna a felnőtt, diplomás gyerekeimnek azt mondani, hogy „Apa átment egy kegyelem kettessel”.

Immáron négy hónapja várom a csodát, hogy megcsörren a telefon, jön egy email, hogy „volna itt egy állás neked”. A józan eszemmel azonban tudom, hogy ez tényleg a csodavárás. És bár hiszek a csodákban, velem is megesett már néhány, de azért ismerem a mondást: „Ha a lehetőség nem akar bekopogni, építs egy ajtót!”. 

Úgy döntöttem, megpróbálom. Ha érdekel, milyen elképzelésem van, a következő néhány napban szépen sorban elmondom.

Luczek Sándor

 

(A sorozat folytatását az ITTHON rovatunkban olvashatja. A szerk.)