Generációk sora mondhatja el, hogy az ő dalain cseperedett fel. Gyerekek, szülők barátja, miközben már háromszoros, boldog nagymama. Igazi hungarikum, aki szívmelengető zenéjével csal mosolyt az arcokra.

Időkép

Hőtérkép »

Felhőkép »

Széltérkép »

— Most megjelent lemezének címe: „Apa, figyelj rám!”. Miért épp' az édesapákat szólítja meg?
— Szeretem a konzervatív családmodellt, melyben anyának, apának és gyerekeknek is fontos, kihagyhatatlan szerepe van. Itt volt az ideje, hogy az apukák felé is forduljak. Nemrég egy koncert után odalépett hozzám egy férfi és megkérdezte: „Csak testvérük meg nagymamájuk van ezeknek a gyerekeknek, apukájuk nincs?” Akkor tudatosult bennem, hogy mi eddig tényleg nem írtunk egyetlen olyan dalt sem, amely az apákhoz, vagy az apákról szólna. Elhatároztam, hogy a következő lemezt mindenképp nekik szentelem.

— Ma fájóan sokan nőnek fel apa nélkül. Új dalaival a család egységének fontosságára is fel szeretné hívni a figyelmet?
— Igen, mert egy gyermek nemcsak az anyukájáé. Mindenki vágyik arra, hogy az édesapja is büszke legyen rá. Ők ugyanis feljebb teszik a mércét, nehezebb nekik megfelelni. Szülés előtt ismeretlenül, feltétel nélküli szeretettel csak az anyák képesek gyerekeik felé fordulni. A férfiak többnyire később realizálják szülővé válásukat. Néhány hónapnak el kell eltelnie, hogy érezzék, apa lett belőlük. Bár szeretetük követelményeket támaszt, szerepük minden családban nélkülözhetetlen. Bródy János írta nekem a lemez címadó dalára, hogy gyermeke szemében az apuka erősebb és okosabb, mint mások. Mert a gyerek elvárja, hogy erősebb és okosabb legyen.

— Számtalan díjat, kitüntetést kapott. Annak idején a gyerekek megválasztották a Mosoly-Rend Lovagjának, ami talán a mai napig a legkedvesebb elismerést jelenti...
— Az ember annak örül legjobban, amit a gyerekektől kap. Arról nem is beszélve, hogy én voltam az első Magyarországon, aki ezt a lengyel alapítású nemzetközi díjat magáénak tudhatta. Olyan nagyszerű emberekkel említettek egy lapon, mint II. János Pál pápa. Ez a díj annak jár, aki sok-sok mosolyt csal a gyermekarcokra. Igazi elismerés, mert a kisemberek mindenre gyorsan reagálnak, és főleg „neveletlenül”. Nem úgy, ahogy elvárjuk tőlük. Nekik egész egyszerűen vagy tetszik, amit teszünk, vagy nem. Őszinték, nem befolyásolja őket sem a szakma, sem a politika.

— Másabbak a mai gyerekek? Nehezebb őket megszólítani?
— Én nem próbálkoztam másfajta megszólítással. A gyerekek egy dolgot szeretnek igazán: önfeledten játszani. Meg nevetni. A környezetük persze sokat változott. Én is érzem, látom, hogy olyasmikkel foglalatoskodnak, ami korábban elképzelhetetlen volt. Hatalmasat fejlődött a technika, a világ pedig fordult egyet. De ez nem jelenti azt, hogy a gyerekek alaptulajdonságai is megváltoztak volna. Ugyanannyi lehetőséget hordoznak és ugyanarra a szeretetre vágynak, mint a régiek.

— Az éneklés fiatalon tartja Önt. A saját gyerekkorát is újraéli munkája során?
— Nem, de élesen emlékszem arra, mi volt az, amiért gyerekként szerettünk egy felnőttet, és amiért nem. Bizonyos megszólalások kifejezetten irritálják a gyerekeket. Taszítja őket például a kioktatás. Tanítani lehet, sőt kell is a kicsiket, de úgy, hogy élvezzék, és ne csak a tanítani vágyó teljesítse kötelességét. Így lehet jó tanár a pedagógus, vagy akár a szomszédasszony is.

— Sokan csak úgy nevezik: az ország nagymamája. Miben más Ön, mint egy átlagos magyar mama?
— Fogalmam sincs (itt nagyot kacag — a szerző). Annyifélék vagyunk, amennyien élünk e föld kerekén. Nehéz az embernek önmagát jellemeznie. Ehhez egy hosszú könyv is kevés lenne. Mindannyian azon fáradozunk, hogy megismerjük magunkat. Én is ezt teszem születésem óta.

— Gimnazistaként tagja volt az ifjúsági díjugrató lovas válogatottnak, a legjobb női lovas címet is elnyerte. Sportol még?
— A szakmám és a hivatásom jelenti számomra a munkát, a hobbit és a hóbortot is. Színpadra lépni, ott előadni és játszani, huszonnégy órás elfoglaltságot jelent. Már nem járok lovagolni, mert nem tudnék elég időt szentelni rá. A lovaglás nemcsak ügetésből, vágtázásból, esetleg akadályok ugratásából áll. Érzelmet és intenzív együttlétet is igényel. Szoros kapcsolatot ló és lovasa között, amit csak kellő idővel lehet megélni. A sport többek közt arra tanított meg, hogy az állatokkal foglalkozó számára nincs szabadság. Az állattal törődni kell: etetni, itatni, mozgatni, akkor is, ha épp nincs kedvünk hozzá. Mindent, amibe belekezdünk — a lovardába járáshoz hasonlóan —, csak teljes szívvel érdemes csinálni.

— Unokái immár hazatértek a tengerentúlról. Egy meghitt őszi estén mit énekelne a három kisfiúnak?
— Kedves dalokat, amire el lehet aludni. Nem a sajátjaim közül választanék, és nemcsak kifejezetten altatódalokat dúdolnék. Olyan lírai költeményeket keresnék nekik, amelyek lehetnek megzenésített versek vagy akár népdalok. Magyarok meg máshonnan valók.