Van még egy kérdés, amit fel kell vetni, mielőtt komolyan belevágunk. Miért fognak egymásnak idegen emberek közösen vállalkozni, és ezzel a maguk számára megélhetést és értelmes munka lehetőségét biztosítani? Ismerve a köz­ál­lapotokat, ez valóban nehéz kérdés.

Időkép

Hőtérkép »

Felhőkép »

Széltérkép »

Mielőtt megpróbálom a magam válaszát megadni, előbb megpróbálom értelmez­ni, átfogalmazni a kérdést. Miért fognak emberek a hasonló érdekeiknek megfe­le­lően együttműködni, és közösen önmaguknak megélhetést biztosítani?

Már a legelején, amikor meghatároztam a problémát, amire megoldást keresek, már akkor fontosnak tartottam megemlíteni, hogy 50 felett egyedül vállal­kozás­ba kezdeni nagyon nehéz. Nem csak azért, mert már nem csak a saját erőssége­inket, de a gyengéinket is ismerjük és tudjuk, hogy mi mindenhez nem értünk, amire pedig egy vállalkozásnak szüksége van.

Szerintem két lehetőségünk van. Az egyik, hogy nem kezdünk kockázatos játékba, és tovább várjuk a telefon megcsörrenését. A másik, hogy – ha tetszik, kény­te­len-kelletlen – együttműködünk. Idegenekkel, de olyan emberekkel, akik a ha­son­ló problémájukra hasonló módon keresnek megoldást, akik azonos ötletből kiindulva, egymás erősségeit felhasználva, egymás tapasztalatát kiegészítve kö­zösen teremtenek munkát maguknak.

A csalódások, elszenvedett átverések emléke mindnyájunkban él, és persze most, egy válsághelyzetben a szokásosnál is erősebben tör felszínre. De, van más választásunk, mint túllépni rajtuk? Senkinek nem javaslom, hogy kamasz módra, naiv lélekkel ugorjon bele az első együttműködésbe. Mindenkinek azt javaslom, hogy beszélgessen jó sokat azokkal, akikkel elkezd közösen dolgozni egy ötlet tervvé fejlesztésén. Ne csak arról, hogyan lehet a maximális bevételt kihozni az ötletre alapozott vállalkozásból, hanem csak úgy, emberként.

Az üzlet, a közös üzlet, nem barátság. Nem kell barátságba keveredni azzal, aki­vel együtt akarok dolgozni. Nem csak azzal tudok a munkában kitűnően együtt­működni, akivel egyformán gondolkodom világról. De az nagyon fontos, hogy megtudjuk egymásról, képesek vagyunk-e a közös érdekeink mentén az egy­más­tól elvárt intenzitással, hatékonysággal, eredményességgel dolgozni.

A húgom szerint a mi generációnk gyerekkorában még megtanulhatta, megtapasztalhatta a közösen végzett munka örömét, élményét.

Igaza van, de régen voltunk tízen-, huszonévesek. Azóta alapvetően megváltozott a világ, ma az „énben” gondolkodunk és nem „miben”, de a meglévő készségeket nem túl nehéz feléleszteni. És nekünk ez a készségünk megvan.

Luczek Sándor