A nemzetközi szakirodalom és a nagy elemzőházak is mind nagyobb figyelmet fordítanak a társadalom öregedése és az eszközárak kapcsolatára, egy friss elemzésében pedig ezt a témát vette elő a Credit Suisse elemzőcsapata is. Mint az elemzésükből kiderül, több esetben is sikerült bizonyítékot találni arra vonatkozóan, hogy szoros együttmozgás figyelhető meg az öregedés és az eszközárak között. A szakértők szerint az amerikai részvénypiac a következő évtizedek megemelkedő nyugdíjazásai miatt jelentős korlátokkal találhatja szembe magát a túlkínálat miatt, az értékeltség jelentősen esni fog miközben az európai piacon az öregedésnek inkább a kötvénypiacon lesznek érzékelhető hatásai, több országban is 4-5 százalékra emelkedhetnek a hosszú kötvényhozamok. Újra kell gondolni az életciklus hipotézist
A Credit Suisse szerint a társadalom öregedésének hatását az általános vizsgálatoknál mélyebbre kell ásni, és alapvetően arra kell koncentrálni, hogy maga az öregedés milyen változást idéz elő az emberek fogyasztói és munkavállalási jellemzőiben, és amennyiben ezt sikerült azonosítani, akkor lehet vizsgálni, hogy az öregedés miként hat az eszközárakra. Az elemzők természetesen építenek az 1950-es évek közepén felállított életciklus hipotézisre, ami azt mondja ki, hogy az emberek a megtakarítási és fogyasztói döntéseikben alapvetően arra törekednek, hogy az egész életciklusuk fogyasztását folyamatosan simítsák.
Szakértőik szerint azonban sokan elfeledkeznek arról a tényről, hogy a múltban nagyon is jól működő hipotézis az elmúlt évtizedekben alapvetően változott meg, hiszen a társadalom változásával az attitűdök is változtak. Természetes, hogy a várható élettartam emelkedik, azonban ez már önmagában is oda vezet, hogy az adott életciklusok módosulnak, a különböző életszakaszok hossza megváltozik, ahogy az átmenet is az egyes életszakaszok között. Az általánosságban is elmondható, hogy ma már az emberek sokkal többet töltenek el tanulással, később vállalnak munkát, elhalasztják a házasságukat valamint a gyerekvállalásukat, miközben a nyugdíjazás is egyre kitolódik. Pontosan ezért az életciklus hipotézis korábban megszokott kereteit módosítani kell, már nem lehet azt mondani, hogy a korábban tipikusnak számító hitelfelvevő vagy megtakarító időszakok most is érvényesek.
Összeomlanak az árfolyamok a társadalom öregedésével?
Nagyon színes a nemzetközi szakirodalom ebben a témában, az elmúlt évtizedekben számtalan tanulmány készült arról, hogy mit okoz az eszközárakban az öregedés. Talán az egyetlen hátrányuk ezeknek az elemzéseknek, hogy jellemzően csak az amerikai piacot vizsgálták, míg az európai piaci hatások inkább háttérbe szorultak. Egy általánosnak mondható attitűd, hogy az emberek minél fiatalabbak annál inkább megengedhetik maguknak a magasabb kockázatvállalást.
Többek között ez azért van, mivel a részvények hosszú befektetési időhorizonton kevésbé számítanak kockázatos eszköznek, a részvényekkel tudják azt a hozamot elérni, amelyek a fiatalok magas elvárásainak megfelelnek, végül, de nem utolsó sorban a fiatalok sok időt tölthetnek a munkaerőpiacon, ami a potenciális veszteségekre adhat biztosítást. Ezzel összefüggésben az is megállapítható, hogy a korral egyenes arányban nő a kockázatkerülési hajlandóság, vagyis minél idősebb az ember, annál kevésbé akar kockázatot vállalni, ha a befektetéseiről van szó.
Az irodalomban sokat hangoztatott feltevés szerint a társadalom öregedése azért is jelent veszélyt a kötvény- és részvénypiacokra, hiszen egyre többen lesznek, akik a kockázatos eszközeiktől meg akarnak szabadulni, miközben az alacsony születésszám miatt nem nagyon lesz olyan réteg, amely a teljes kínálatot fel tudná szívni, vagyis az eszközáraknak esniük kell. A piac kereslet-kínálat viszonyait előtérbe helyező feltevést az amerikai piacon többen is cáfolták.
Például volt egy olyan magyarázat az eszközár-esési hipotézis ellen, hogy azért nem kell jelentős hatásra felkészülni, hiszen a felhalmozási időszakban nagyon gyorsan nő a kereslet a kockázatos eszközök iránt, viszont a portfólió átalakítása csak fokozatosan történik meg, tehát nagyobb túlkínálatos periódusok nem alakulhatnak ki. Természetesen voltak olyan tanulmányok is, amelyek az eszközárak esését megerősítettnek látják, pontosan arra építve, hogy a kereslet és kínálat egyensúlya mindenképpen módosul a baby boomer generáció (1945-1965 között születettek) által, méghozzá egy alacsonyabb egyensúlyi árfolyamon.
Sokan viszont arra hivatkoznak, hogy igaz Amerikában a nyugdíjazások miatt meg fog emelkedni jelentősen a részvények kínálata, azonban a fejlődő országok irányából mutatkozó kereslet ki tudja majd pótolni azt az összeget, amely az amerikai piacon hiányzik, tehát az eszközárak a fejlett országokban nem fognak esni a következő évtizedekben a társadalom öregedése miatt.
Mit mutatnak az adatok?
A Credit Suisse szakértői a szakirodalomra támaszkodva egy saját modellt építettek fel azért, hogy megnézzék mennyire szoros az együttmozgás az eszközárak és az öregedés között. A szakértők úgy döntöttek, hogy a részvénypiacok esetében az öregedés szemléltetésére a középkorúak és az időskorúak hányadosát fogják használni. Már egy korábbi elemzés is arra jutott, hogy ez a mutató az amerikai részvénypiac esetében nagyon jól működik. Annál is inkább racionális a mutató használata, hiszen az életciklus hipotézis szerint a középkorúak azok, akik jelentős megtakarítást tudnak összegyűjteni, miközben az időkorúak azok, akik már a megtakarításaikat egyre inkább felélik.
Az amerikai piac esetében azt találták, hogy a mutató nagyon szoros együttmozgást mutatott az S&P P/E rátájával 1950 és 2011 között. A 40-49 éves korosztály a 60-69 éves korosztályhoz viszonyítva nagyon erős esést mutat a boomer generáció nyugdíjazásával összhangban, ez pedig szignifikáns hatással lesz a részvénypiacra. A becsléseik szerint a jelenlegi 16,1-es értékeltségi szintről 2025-re a P/E mutató 5,2-re fog csökkenni, ami egyértelműen kapcsolatba hozható a társadalom öregedésével. Az teljesen világos, hogy a demográfia az elmúlt 100 évben nem volt ennyire hátráltató tényező a részvénypiacok számára, és bár a potenciális hatásokkal még nem vagyunk tisztában, de azt ki lehet jelenteni, hogy az 1980-2000-es években tapasztalt aranykorszak nem tér majd vissza.
A CS szerint igaz jelentős kapcsolatot lehetett felfedezni az öregedés és az amerikai részvénypiac között, viszont a többi vezető fejlett ország (mint Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Japán) esetében már korántsem volt ennyire egyszerű a helyzet. A magyarázó erő alacsony, amit a szakértők annak tulajdonítanak, hogy a lakosság esetében alacsony a részvénypiaci részvétel, hiszen a befektetők inkább a kötvénypiacon aktívak. Ezen felül még módosítja a számításokat, hogy a kereslet-kínálati viszonyokat nemcsak a belföldi, hanem a külföldi befektetők is befolyásolják. Miközben azt sem szabad elfelejteni, hogy a statisztikai különbözőségek az európai országoknál rontották a modell hatékonyságát.
A kötvénypiacon már sokkal jobban figyelemmel lehet követni az öregedés hatásait, a CS elemzői az amerikai piac mellett a nagyobb fejlett országokban is azt találták, hogy szoros kapcsolat van az öregedés és az árfolyamok között. Mindössze annyit változtattak az elemzők, hogy a középkorú-időskorú mutatót lecserélték egy másik sokat használt mutatóra, ami a Yuppie/Nerd mutatóként ismeretes. Utóbbi a 20-34 évesek és a 40-54 évesek arányát mutatja, a kötvénypiac szempontjából pedig jobb összehasonlítási alapot kapunk, ha ilyen kisebb csoportokat vizsgálunk, mintha nagyobbakat.
Előbbi csoportba azok a fiatalok tartoznak, akik inkább hitelfelvevőként jelennek meg a piacon, legyen szó akár egy házról vagy egy autóról, ez a kínálat pedig a hitelezési költségeket emeli. A 40-54 éves korosztályba viszont már azok tartoznak főként, akik kötvényvásárlóként jellemzően megjelennek, hiszen meg akarnak takarítani például a gyermekük iskoláztatására, vagy a nyugdíjas koruk biztosítására, ami a hozamokra inkább csökkentőleg hat.
A kötvények esetében a hosszú távú kötvények nominális hozamát használták, hiszen erre vonatkozóan voltak megbízható, hosszú idősorok. Az európai piacon azért is érdemes a kötvénypiacot jobban górcső alá venni, hiszen a kontinensen sokkal nagyobb hagyománya van a kötvénybefektetéseknek, mint a részvénybefektetéseknek. Nem csoda ennek fényében, hogy a modell is azt mutatja, hogy szoros együttmozgás van az öregedés és a kötvényárfolyamok között.
A főbb fejlett országokban mind bebizonyosodott a pozitív kapcsolat, tehát amikor a Y/N mutató csökkent, vagyis a kötvényvásárlók kerültek inkább főlénybe, akkor a hozamok csökkentek, míg ha a Y/N mutató emelkedett, tehát az eladók kerültek fölénybe, akkor a hozamok emelkedtek, tehát az árfolyamok estek. A jövőben itt arra lehet számítani, hogy minimálisan emelkedni fog az eladók aránya, a vásárlókhoz képest, vagyis a hozamok emelkedésére van kilátás. Ez mindegyik vizsgált ország esetében igaz, azonban a részvénypiaccal ellentétben itt sokkal több külső esemény módosíthat a feltételeken, elég itt csak a monetáris politikára gondolnunk, amely befolyásolhatja a hozamokat. A szakértők szerint 2025-re Amerikában, Franciaországban, Németországban és Nagy-Britanniában 4-5 százalékra fognak emelkedni a kötvényhozamok a jelenlegi szintekről, miközben Japánban további kötvényhozam-esésre lehet felkészülni, a speciális demográfiai helyzet miatt.
Forrás: Portfolio.hu
Megjegyzés hozzáadásához be kell jelentkeznie.
