Vettünk (kaptunk) egy gépet. Használni szeretnénk. Ha teljesen üres, akkor operációs rendszert kell rá telepíteni (vásárolhatunk Windowst – ez idő szerint az XP Home verziót ajánljuk, de lehet ingyenes Linuxot is telepíteni) Feltételezzük, hogy van egy windowsos, de egyébként üres gépünk. Az elmúlt 10 évben az alábbi hét (részben) ingyenes programot használtam leggyakrabban a munkám során. Több üres gépet szereltem már fel velük mások számára. Tehát nemcsak a saját tapasztalatom, hogy ezekkel a szoftverekkel jól el lehet boldogulni. A lista: fájlkezelő: Total Commander (letöltés: http://www.totalcommander.hu/ )böngésző: Firefox (letöltés: http://www.firefox.com) szövegszerkesztő: OpenOffice.org (letöltés: http://hu.openoffice.org/about-downloads.htm) képkezelő: IrfanView (letöltés: http://www.irfanview.com) képszerkesztő: GIMP (letöltés: http://www.gimp.org) mp3 lejátszó: SCMPX (letöltés: http://www.easyfreeware.com/scmpx-13518-freeware.html) filmlejátszó: Media Player Classic (letöltés: http://www.szoftverbazis.hu/szoftver/?id=TC7) Hiányzik a listából a vírusok és egyéb ártalmas programok ellen védő szoftver. Ilyenből is sok ingyenes van, de ezek közös jellemzője, hogy rendszeresen – havonta, kéthetente – kézzel  kell frissíteni, ami kényelmetlen. Javaslatom tehát, hogy a vírusvédelmi szoftvert vásároljuk meg, ekkor csak évente kell az előfizetést megújítani... Egyébként mindegy, hogy melyiket, biztonsági szempontból többé-kevésbé egyformák. Már csak azért is, mert a legkomolyabb fenyegetést mi magunk jelentjük a gépünk számára: messze az a leggyakoribb, hogy kattintunk valamin, amin nem kéne.

Fájlkezelő: Total Commander

Van a Windowsban beépített fájlkezelő, sokan használják is. Úgy hívják, hogy Intéző, illetve a Sajátgép→Merevlemez-meghajtók valamelyikén kattintva ez nyílik meg. Nagyon hasonló ablakokat kapunk az eredeti Microsoft-alkalmazások Fájl→Megnyitás, Fájl→Mentés és Fájl→Mentés másképp menütételeinél is. Ezekben is végre lehet hajtani az alapvető műveleteket, a törlést és átnevezést, de az átmásolás, illetve az áthelyezés már bonyolultabb.

Ilyenkor jó a Total Commander (TC), amely ugyan nem ingyenes (a 30 napos próbaidő elteltére figyelmeztet, de a megvásárlást a felhasználó lelkiismeretére bízza), de gépünk bármely két alkönyvtárát meg tudja jeleníteni listaszerűen, egymás mellett, és közöttük a másolás, illetve az áthelyezés egy-egy gombnyomással elvégezhető. Hasonlóképpen könnyű a törlés, az átnevezés és az egyéb, bonyolultabb műveletek.

Az alkönyvtár fogalmát most nem ismertetem sőt az állományt sem. Minden­eset­re az állományok alkönyvtárakban vannak, és alkönyvtárban lehetnek további alkönyvtárak is, mint a dokumentumok olyan mappákban, amelyekbe további mappákat lehet tenni. Akkor miért nem mappának és dokumentumnak hívjuk az alkönyvtárakat és az állományokat (fájlokat)? Jogos kérdés, van is, aki így nevezi. Ezentúl tehát legyen a mappa és az alkönyvtár fogalma felcserélhető, és ugyanígy egyenértékűek a fájl, a dokumentum és az állomány fogalmak is.

Lényeg, hogy dokumentumaink ilyen mapparendszerekbe kerülnek a számítógépen (annak háttértárolóján, merevlemezén), és rendkívül gyakori, hogy a „Hol van az a levél, amit tegnap írtam?" kérdésre a választ a mappák közötti kotorászással kell megoldani – amit a TC rendkívül megkönnyít. Ennél persze milliószor többet tud, de ha csak ennyit könnyítene, akkor is megérné használni.

A TC másik leghasznosabb szolgáltatása a keresés. Manapság sokféle egyéb dokumentumkereső is létezik, a TC-é nem a legeslegügyesebb, de használható, és ha a TC már úgyis ott van a gépünkön, akkor minek másik?

Kereshetünk a fájlok között a nevük avagy a tartalmuk alapján. A nevükre emlékeznünk kell, a tartalmuk pedig sokszor nem egyszerű szöveg, hanem kódolt... Például ebben nem ügyes a TC: kereséskor nem ismeri a különböző dokumentumformátumokat.

A mellékelt ábrán a TC egy régebbi és egy újabb szolgáltatása alkotja a látvány szépségét: különböző színekkel jeleníthetjük meg a különböző dokumentumtípusokat; soronként eltérő háttérszínt használhatunk a hosszabb listák könnyebb olvashatósága céljából. És vegyük észre, hogy a két ablak külön-külön is „füles": Ctrl + T-vel nyithatunk újabb fület, amelyekre kattintva könnyen váltogathatunk az épp szükséges alkönyvtárak között.

Böngésző: Firefox

Természetesen a Windowsban van beépített böngésző is, az Internet Explorer (IE). Természetesen azt is lehet használni. A világ PC-használóinak túlnyomó többsége, több  mint 3/4-e ezt teszi, de egyre többen fordulnak más böngészőkhöz, amelyek közül a legnépszerűbb a Firefox

Mert sok szempontból jobb. Elsősorban gyorsabban működik. Másodsorban biztonságosabb, mert a kártékony programok az IE-re számítanak, annak tulajdonságait (hiányosságait) használják ki. Harmadszor változtatható a kinézete, többféle „felszínt" (skint) lehet hozzá letölteni. És a felszín csak egy a számtalan kiegészítő közül, amelyekkel a Firefoxot fel lehet javítani, például van reklámblokkoló is. Végül a Firefoxnak van nem windowsos változata is, de ez csak azoknak jó hír, akik nem Windowst akarnak használni. (Ők viszont már ismerik és használják a Firefoxot...)

A Firefox (és az összes többi, nem-Microsoft böngésző, illetve az IE 7-es óta annak is) leghasznosabb tulajdonsága, hogy füles: egy ablakban, egymás mögött több weboldalt nyithatunk meg, amelyek között a külön sorban megjelenő fülekre kattintással tudunk váltani, nem kell minden weboldalhoz külön ablakot nyitni.

Miután a Firefox a második legnépszerűbb böngésző, a webes szolgáltatások (bankok, webáruházak stb.) mind felkészülnek a Firefoxra, tehát jószerével nincs olyan szolgáltató webhely, amelyet ne használhatnánk vele. Amelyet mégsem, tehát csak IE-vel érhető el, azt ne is akarjuk elérni, mert más hibája is lehet...

Szövegszerkesztő: OpenOffice.org (OOo)

Az OOo nem csak szövegszerkesztő, hanem egy teljes irodai szoftvercsomag. Részei:

• OOo Write: szövegszerkesztő
• OOo Calc: számolótábla
• OOo Draw: illusztrációkészítő
• OOo Impress: bemutatókészítő és -vetítő.

Közönséges haladók leggyakrabban a Write-t és a Calc-ot használják. Akik eljutnak a Draw-ig, azok már képzettebb halandók. Ha ez a kezdők számára riasztó lehet, megnyugtatásul: a Write ideálisan alkalmas arra, hogy az ember leírjon egy levelet és kinyomtassa. (Majd beborítékolja és postán elküldje... De ennél van jobb módszer is az internetkorszakban.)

A Calc ideálisan alkalmas arra, hogy az ember beírjon 200 számot egymás alá, és a szoftver hibátlanul, automatikusan összeadja. Mellesleg ki tudja számolni ezeknek a számoknak (áraknak) a bruttó értékét – ha egyszer megadjuk a képletet, és a 200 helyre átmásoljuk. Persze a bruttókat is összeadja. Mindezt néhány, átlátható egérművelet hatására.

OOo Write

Nem fogom ismertetni, hogy mire való egy szövegszerkesztő. (Arra, amire egy írógép, de az nem tudott javítani. A szövegszerkesztőben bármit, bármikor, bármilyen, mértékben meg lehet változtatni...) Mint minden mindennap mindenki által használt eszköznek, nem szabatos a neve. A szövegszerkesztő szabatos neve: dokumentumkészítő.

Az OOo készítőinek alapvető célja, hogy akinek nem feltétlenül szükséges, ne vásároljon pénzért Office csomagot, illegálisan se használja, hanem töltse le az OOo-t és legyen vele boldog.

Nos, az OOo valóban képes olyan formátum mentésére, amelyet meg lehet nyitni Microsoft Office-ban, de a megnyitás után a dokumentum nem lesz olyan, mint amilyennek OOo-ból mentettük. Annál nagyobbak lesznek a különbségek, minél erősebben formázott (szépített) volt az eredeti dokumentum. Ez azt is jelenti, hogy ha semmilyen formázást nem használtunk (hozzá sem nyúltunk az alapbeállításokhoz), akkor nem lesz különbség. Ugyanez a viszony áll fenn a Microsoft Office-ból mentett és az OOo-ban megnyitott dokumentumok között.

OOo Calc

Nemcsak 200, hanem sokkal több, maximum 65 000 adatot is össze tud adni. Maximum 1024 oszlopa lehet egy munkafüzet-lapnak, és egy számolótábla-dokumentumban maximum 256 munkafüzet-lap lehet. Ebből érzékelhető, hogy meglehetősen nagy adatmennyiség kezelésére is használható a Calc – ez az egyik fő alkalmazási területe.

A másik terület a tudományos és-vagy műszaki számításoké, mert a Calc beépítve tartalmaz sok matematikai és statisztikai függvényt, és ezekből tetszőleges bonyolultságú formulákat lehet felépíteni, amelyek eredményét a program természetesen kiszámítja.

A harmadik terület pedig a diagrammrajzolás: a Calc egy adott (begépelt, vagy számításokból keletkezett) értéktáblázatot sokféle módon meg tud jeleníteni. Semmi akadálya annak, hogy egy dokumentum egyik munkafüzet-lapján a számítás, a másikon pedig az eredményeket szemléltető grafikonok legyenek, amelyek természetesen valós időben, automatikusan megváltoznak, ha a számítás bemenő adatait változtatjuk.

OOo Draw

A Draw egy vektoros rajzolóprogram. (Lásd:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Vektorgrafika.) Rajzos és szöveges elemeket tartalmazó illusztrációk készítésére való. Gondoljunk egy folyamatábrára (Hogyan készül a pörkölt?, Lakáskölcsön-igénylés stb.) vagy bármilyen vonalas (és szöveges) jellegű rajzra, amely akár 1000 betű leírásánál jobban megvilágítja mondandónk lényegét. Évente legalább egyszer előfordul, hogy kellene valamibe egy rajz – a Draw-val el tudjuk készíteni.

Intelligens mutatóvonalnak nevezik azt a szolgáltatást, amelyet örömmel fog üdvözölni mindenki, aki rátalál. Arról van szó, hogy a magyarázó ábrákban gyakran előforduló mutatóvonalak „ragaszkodnak" azokhoz a rajzelemekhez, amelyeket összekötnek, amikor azok helyzetét megváltoztatjuk. Sőt, lefutásuk változtatásakor megpróbálják kikerülni az útjukba kerülő más rajzelemeket. Vagyis anélkül rendezhetjük át a rajzot, hogy egyenként át kellene huzigálni a vonalakat is.

OOo Impress

Gyakran előfordul az üzleti életben, hogy egy terméket vagy szolgáltatást ismertetni kell valamilyen hallgatóság előtt. Erre a célra szolgálnak a bemutató-készítő, vagy prezentációs szoftverek, amelyek lényegében a diavetítők digitális megfelelői. De el is lehet készíteni velük a diákat, és ki lehet alakítani a vetítés módját. A képeken szöveg és grafikus elem egyaránt lehet, és ezek egyenként, sajátos mozgással jelenhetnek meg illetve tűnhetnek el. Hasonlóan a képek is sokféle módon válthatják egymást.

Képkezelő: IrfanView

Van már 10 éve is, hogy egy kollégám felhívta a figyelmemet erre a programra. Azóta teljesen rászoktam. Átlagosan évente frissítik – nyilván többen is fejlesztik, nem csak az az Irfan Skiljan nevű bosnyák volt egyetemista, aki elindította.

A képkezelő szoftver fő dolga, hogy a digitális fotózással keletkező nagy mennyiségű képet megnézzük, rendszerezzük és/vagy kis mértékben, de gyorsan különböző célokra átalakítsuk. Az IrfanView gyorsan kezeli a JPG formátumot (ilyet csinálnak a fényképezők). Van valami egyensúly abban, ahogy a JPG-k a megapixelekkel együtt nőttek, úgy gyorsultak a számítógépek is, tehát ma ugyanolyan gyorsan jelenik meg egy 12 Mpx-es kép, mint 10 évvel ezelőtt egy 2 Mpx-es.

Egyik leghasznosabb szolgáltatása, hogy az adott alkönyvtárban található összes képállományt kis nézőképek (diák) formájában, áttekintés céljából is meg tudja jeleníteni, ha egy kép megtekintésekor megnyomjuk a „T" (thumbnail, azaz nézőkép) gombot. Ilyenkor, ha az egérkurzort egy-egy dia fölé visszük, megmutatja a kép egyes tulajdonságait (fájlnevet, pixelméreteket, készítés dátumát és további, úgynevezett EXIF adatokat, amelyek a képállományban találhatók). (Megsúgjuk, hogy a Windows Intéző is tud hasonlót: a  Nézet→Miniatűrök menüpont hatására a képállományok nézőképei jelennek meg.)

Képszerkesztő: GIMP

Elismerem, a képszerkesztéshez kell valamelyes előképzettség. Legalább annyi, hogy az IrfanView-ban megtalált képjavítási lehetőségeket már kevésnek, vagy meg nem felelőnek találjuk. Alapvetően az IrfanView-ban mindig egy képpel foglalkozunk, a GIMP pedig több kép részleteinek egy képpé alakítására (montázs készítésére) és önálló festmény létrehozására is alkalmas. Fényképjavítási képességei lényegesen nagyobb teljesítményűek, jobb eredményt adnak, mint az IrfanView esetében láttuk.

A GIMP-et sokan a professzionális – és persze meglehetősen borsos árú   – Adobe Photoshop képszerkesztőhöz hasonlítják, nem teljesen érdemtelenül, mert nagyon sok és jó minőségű kreatív szolgáltatást nyújt: szövegelemeket tehetünk a képekre, hatékony és látványos effektekkel gazdagíthatjuk a kompozíciót, komplett grafikákat készíthetünk vele.

mp3-lejátszó: SCMPX

Régi-régi kis program – ez a fő előnye. Kicsi, és nem akar semmi mást, mint egy dalt vagy egy alkönyvtár összes mp3-állományát lejátszani. A közismert Winamp sokkal jobban megszállja a gépünket, jobban is terheli a processzorát, ami önmagában nem baj, csak ha már 10 másik programot is kell futtatunk, akkor nem biztos, hogy a zenélésre sok erőforrást szánunk. Az SCMPX címsor méretűre zsugorítható, és a háttérben hűségesen zenél.

A lejátszáson kívül még hangállományok mp3-ra alakítására is képes, de erre vannak már sokkal jobb szoftverek is. Kis mp3-lejátszó is van más – én ezt szerettem meg.

Filmlejátszó: Media Player Classic

Persze, ott a Windowsban a Media Player. Az is lejátssza az AVI filmeket (amelyeket CD-n kaptunk meg vagy letöltöttük valahonnan) és a DVD-ket is (amelyeket vagy megvettünk vagy lemásoltunk), de hogyan? AVI esetében nem kezeli a feliratokat (subtitles, külön állományban kapjuk a film mellé) DVD-knél kínlódik a menüvel stb.

Mindezeket a Media Player Classic sokkal jobban oldja meg, ráadásul magyar fejlesztés. A letöltési kapocs a „Home Cinema" (házimozi) kiadásra mutat, amelyet kifejezetten a DVD-lejátszásra alakítottak ki. Itt is megemlítem, hogy számtalan más, ingyenes videó- és DVD-lejátszó szoftvert lehet találni, amelyek esetleg egyben-másban jobbak, mint a Media Player Classic – innen lehet elindulni.

Zárszó

Ez a kis ismertető messze-messze nem teljes. A szoftverekkel elérhető hatékonyság-növekedés nemcsak a szoftverektől függ, sőt inkább attól, hogy mennyire vagyunk találé­konyak a használatukban. A találékonyság viszont fokozható, legfőképpen gyakorlással. Ha nincs aki tanítson, akkor magunkra vagyunk utalva.

Az közhely, hogy a szoftvereket használat közben lehet a legjobban megtanulni. Az már nem, hogy ne öncélúan gyakoroljunk: tűzzünk ki magunk elé valamilyen feladatot, és oldjuk meg a szoftver segítségével.

Ezek a szoftverek magyarok. Minden felirat érthető - ha megtaláljuk, elolvassuk és értelmezzük. Ehhez némi figyelem kell, mert a szoftverek sem tökéletesek, és nem mindig ott adják a felvilágosítást, ahol várjuk, és nem úgy, ahogy várjuk. A programozók is emberek, és bizony általában nem világszínvonalú szakértői annak a területnek, amire a szoftver éppen használjuk. (Miért is lennének? Ők a szoftverhez értenek, nem a szakácskönyvhöz, amit esetleg éppen írunk...)

Igen, a programok tanulása erősen hasonlít egy akadályversenyhez. Ha végigjutunk a pályán, akkor megoldottuk a feladatot, és ez jó. Ha ma nem is sikerül, akkor talán holnap, és esetleg más útvonalat választunk - minden tapasztalat okosabbá tesz.

Forrás: Kenczler Mihály írása