A háttértárolótól általában azt várjuk el, hogy megbízhatóan, hosszú időn át, elég nagy mennyiségű adatot tudjon tárolni (a tárolókapacitást például megabájtban mérjük), a tárolási sebessége elég nagy legyen (tárolási sebességgel azt mérjük, mennyi információt tud egységnyi idő alatt elmenteni, mértékegysége bájt/sec, ... MB/sec), az elérési sebessége elég nagy legyen (az elérési sebességgel azt mérjük, mennyi idő alatt tudjuk róla kiolvasni a tárolt információt, mértékegysége sec, ... nanosec), minél kisebb méretű legyen, esetleg hordozható legyen, esetleg olcsó legyen. Összeállításunk - a teljesség igénye nélkül - bemutat néhány nem mágneses típust, hiszen napjainkban ezek elterjedése egyre nagyobb sebességet mutat.

Bár a Windows XP-ben is találunk particionáló programot, mégis vannak dolgok, amelyeket azzal nem, vagy kevésbé rugalmasan tehetünk meg.

Napjainkban a mágneses elven működő merevlemez (Hard Disc Drive, winchester) a számítógép legfontosabb és legnagyobb kapacitású háttértára.Lényeges, hogy a hajlékonylemezekkel ellentétben, itt az adathordozó és az ezt kezelő berendezés egységet alkot.A nagy kapacitású optikai hordozók megjelenése előtt – nagy mennyiségű adat "hordozhatósága" érdekében – olyan keretet lehetett beépíteni a számítógépbe, amely már könnyen mozdíthatóvá tette a winchestert, így biztosítva annak átvitelét.

Lényeges, hogy megkülönböztessük az adathordozót (Floppy Disc) és az annak tartalmát kezelni (beolvasni, kiírni, letörölni stb.) képes berendezést (Floppy Disc Drive).Amennyiben van ilyen egység a számítógépünkben, akkor szokásos jelölése: A:.